Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

I. Meteorológiai előismeretek

be, miéit is azok hosszasabban folytatják útjukat, mielőtt eső alakjában lecsapódnának; innét van, hogy a tengerpartoktól távolabb fekvő országokban és vidékeken, mint hazánkban is, a csapadékmenn\iség nagyobb tavaszszal és nyáron, míg a tengerparti részekre, így ÉszakFranciaországra, Angliára az ellenkező áll, úgy hogy ott őszszel és télen vannak a legnagyobb esők és folyóik is rendesen ekkor átadnak ki. De az egyenlítői áramlatoknak nemcsak fokozatos kihűlése, hanem a sarki áramlattal való összeütközése is esőt hozhat reánk. Égövünkben az egyenlítői áramlat már igen alant jár és így nem ritkán előfordul, hogy e kettő összeütközik és az egyenlítői áramlat eső alakjában önti ki túlságos páratartalmát. Innét van, hogy őszszel és tavaszszal az időjárás oly hirtelen változik, a szerint amint egyik vagy másik áramlat jut túlsúlyra. Az esőnek tehát első és legfőbb oka a tenger felől jövő meleg és párával telített áramlatokban van; végoka pedig a Nap sugaraiban fekszik, ami azonban korántsem oly állandó és változatlan hőforrás, mint első pillanatra gondolnók; a napfoltok számával, kiterjedésével annak hőanyaga is fogy vagy növekedik, innét a rendkívül száraz és nedves, hideg majd meleg esztendők, melyek földgömbünket megmeglátogatják. A tudósok megkisérlették kimutatni, hogy a száraz és nedves évek némi időszakossághoz vannak kötve, amennyiben bizonyos évek sora után ismétlődnek. Röviden szólva, az egyenlítői tengerek képezik földgömbünknek gőzfejlesztő kazánait, a Nap heve a tüzelő anyagot, a szelek a vezetéseket, a sarkok pedig a hűtőt (Condensator) képviselik az esőképződés óriási gépezetében. A hűtő szerepét játszák a hegységek is. És így, ha az országnak vagy vidéknek, hol lakunk, nincs is semmi befolyása az egyenlítő alatti páraképződésre, de igen is lehet és van hatása a vízgőzzel telt áramlatok helyi lehűtésére. E tekintetben igen nevezetes meteorológiai törvényt állított föl Daus se, mely szerint adott időben annál nagyobb a csapadék-mennyiség valamely vidéken, minél magasabban fekszik az a tenger színe fölött. Az esőképződést tehát mindaz előmozdítja, ami hűtőleg, sűrítőleg hat az áramlatokra, nevezetesen a magas hegyek, melyekbe ezenkívül a felhők sokszor valósággal beléütődnek, a nagy vízfelületek, melyek nyáron által a párolgás következtében sok meleget kötnek le. Ezenkivűl azt is tapasztalták, hogy a völgyekben több esik, mint a