Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

ELEVEN HORGONY

csony hid alatt kissé bajba keveredtünk. Fel akarván t. i. használni a szél erejét a hid hajói közti átillanásra végső perczig be nem vontuk a vitorlát, ezt R.-nek kellett volna árboczostól kiemelni, midőn már a hid gerendáihoz értünk, de a sebesség oly nagy és a vitorla nyomása az árboczra oly erős volt, hogy a „manoeuvre" nem sikerült, az árbocz megmentése végett rögtön fordulattal kitérni akarván, a szél és habok által oly erővel neki dobattunk a hid hajóinak, hogy kicsiben mult, Ellida itt nem végezte be pályáját. Evező és csáklya segítségével még is átbujtunk a hid alatt és ki sem tüztük többé vitorlánkat, mert a folyó innét ellenkező irányban kanyarodva,, az eddig kedvező szél most egészen ellenünk fútt, még pedig eleinte oly erővel, hogy majdnem egy órányi munkába került az alig fertályórányi távolságú folyó főágát megint elérni. Innét a Rajna változó kanyarulatai szerint, hol oldalt széllel vitorlázva, hol szél ellen evezve, és egy kis faluban nem épen lucullusi ebéd közt egy órát pihenve, unalmas tájékban minden emlitést érdemlő esemény nélkül napnyugot felé a sok nagyszerű gépgyárai — terjedelmes kereskedése s számtalan gőzös — s egyéb hajóiról ismerős „Ruhrort" várost elértük. — Tervünk szerént itt kellett volna éjszakáznunk, de megtudván, hogy búcsú és vásár van a helységben, sem Ellida számára a hajókkal eltelt kikötőben biztos helyet, sem számunkra fogadóban jó elhelyezést nem reménylvén, a folyam másik partján fekvő Homberg helységébe áteveztünk. Az egyetlen úgynevezett első fogadó szobái nem nagy kényelemmel kínálkozván, végre egy meglehetős csinosan felszerelt tánczteremben ütöttük fel tanyánkat, hol végtelen sok szúnyogon kiviil, egyéb nem igen bántott. A szép alkonyattal végződő nap utolsó óráját, hajónk megmosására s a csinos tájék megtekintésére használtuk; végre ágyainkat beállítván a terem közepére, pihenni vonultunk vissza minekutána a térképen kiszámítottuk volna, hogy ismét hét mérföldet haladtunk a vízen felfelé reggel óta. Jövő nap szép csendes volt az idő, de majdnem túlságos hőség uralkodott, a folyó partvidéke még lapos, de még is helylyel-közzel kis emeléseken nagyszerűbb építvények, egy két úrilak, gyárak, dúsabb növényzettel biró szigetek érdekesebbé tevék a tájékot, míg a nagyszámmal fel és alá járó gőzösök, vagy lovakkal vontatott hajók élénkebbé tették a látványt. Folytonosan evezve s a számos kösarkantyúk által nem egyszer zavarba hozatva, dél tájban Űrdingen városánál kötöttünk ki, hol nem kevéssé voltunk meglepetve, midőn az összetódult néző csoportból egy egyén által magyarul szólittatánk meg; egy porosz fiatal ember volt ez, ki a mint mondá, gróf