Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

ELEVEN HORGONY

27 lóerős volt, hogy le kezdett húzni a töltésről minden erőlködésem daczára, és már már az örvényt érték lábaim, mig a viz szinén csúszó vontatókötél csak néhány ölnyire volt tőlünk; e válságos perczben rögtön földhöz terülve, egyik kezemet a sarkantyú k&vei közé fúrtam, a másikra rácsavartam hamar a lánczot, és igy eleven horgonyt képezve, sikerült addig ellentállani a víznek, mig az üldöző hajókötél elcsúszott felettünk. A nap igen forró volt, és ennek következtében a kelletinél tovább delelve a csinos „Rees" város nem igen jó de drága fogadójában, elkéstünk utunkban, és napnyugtakor bár jól kifáradva, még két órányi távolságban találtuk magunkat Wesel városától, hová éjszakára érkezni akartunk. Néhány perczig a part mellett pihenve, két arra menő egyéntől tudakoltuk, miféle helység az, mit kis távolságban láttunk; és azt a választ nyervén, hogy ez Xanten nevii „város", hol jó fogadót is találhatunk, elhatároztuk beérni a nap munkájával, és e helységben tölteni az éjjelt, és ennek következtében egy ott állomásozó hajó tulajdonosára bizva Ellidát, bevezettettük magunkat a városba. Azon két egyén közöl, kiket megszólítottunk, az egyik, kit iskolamesternek tartottunk, útközt mellénk szegődött, és legnagyobb udvariassággal utunk és annak czélja és modora felett mindenféle kérdést tett, és minthogy néhány nap múlva Xantenből küldetett a Cölni lapba egy bennünket költőileg leiró czikk, mely hazai lapjainkba is megtalálta útját, (és melyben bennünket Albion fiainak neveznek) nagyon gyanakodunk, hogy ugyanezen ember volt azon ékes czikk szellemdús irója. Ablakainkat kitárva, reggel szemközt fogadónkkal egy igen szép templomot láttunk, mely bármely fővárosnak diszére válnék és noha siettünk indulásunkkal, hogy az előbbi nap veszteségit pótoljuk, még sem állhattunk ellent, hogy az említett pompás épületet meg ne tekintsük. Tiszta gótli stylusban épült nagyszerű hosszas négyszög, jeles művészektől származó képekkel, szobrokkal, mosaik-rakványok- és kitűnő faragványokkal dúsan ellátva, sokkal jobban érdemli, hogy az utasok megtekintsék, mint számos más hires építmény, melynek kedveért messze kirándulások tétetnek. Elvégezvén oly hamar mint lehetett ezen érdekes szemlét, udvarias korcsmárosunk által rendelkezésünk alá adott hintajában, ismét hajónkhoz sieténk, és nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a hosszú napi munkánkban a szél ismét segítségünkre akar lenni. Hideg esős időben másodfél óra alatt elvitorláztunk „Wesel" városáig, hol a helység és vár megtekintése végett a folyó kisebb ágába hajtván be, a szűk és ala-