Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

ELEVEN HORGONY

w^wwmw wmmmwt

0 így országot szerencsésen átevezvén, és annyi veszedelemből baj nélkül megmenekülvén, több bizalommal kezdtünk hinni tervünk valósíthatásában, annál inkább, hogy a vidék lakottabbá, a folyó pedig rendezettebbé válván, a viharok' veszedelmeinek már nem voltunk annyira kitéve; a mindinkább előforduló kosárkán tyúkkal is ^-megtanultunk lassan-lassan bánni, ezeknél t. i. a víz, mely folyásában megvan akadályozva, dühös örvényeket képez, és oldal-vonalban rohan tovább; mi tehát a sarkantyú végével egyenes irányban a töltés alatt majdnem álló vízben folevezve, midőn magához a sarkantyú végéhez értünk, kiemelve a partfelöli evezőket, csak a külső oldalon dolgoztunk, és alig arasznyi távolságban a gát végétől körül járatva a hajót, az örvényt kezdeténél átvágva, becsúsztunk a csendes vízbe; voltak ugyan esetek, a midőn, minthogy kormány nélkül jártunk, irányunkat kissé elhibáztuk, és akkor jó darabra elsodort a roham, ennél pedig még veszélyesebb volt, midőn a sarkantyú nem ott végződött, a hol látszott, hanem a magas víz alatt még egy darabra lejtősen folytatódott, ilyenkor megesett néha, hogy későn vévén észre a dolog valódi állását, a legválságosabb perczben felültünk, és nem egyszer azon veszedelembe keveredtünk, vagy a hajó fenekét betörni, vagy az örvény által elsodortatni. Egyszer Xantenből nem messze szinte ily bajba jöttünk, épen midőn egy lovakkal vontatott hajó nyomban követett. Hogy az örvény által vissza ne sodortassunk a közelítő hajó kötelére, kiugrottam hamar a vizbe, és felkapaszkodva a sarkantyúra hajónk lánczával kezemben, ezt visszatartani iparkodtam, de a roham oly