Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

NÉMET-ALFÖLDI ELET

és jó fogadósunktól nem különben kapitányunktól és családjától szíves búcsút véve tizenegy óra tájban, kisebbített vitorlával ismét útnak indultunk. A kikötőből a folyóba érve kereszt-szélre akadván, zavarba jöttünk vitorláinkkal, és a szél a hullámzó víz közepe felé kezdett ragadni. Nagy nehezen sikerült ugyan megfordulnunk, de nem mielőtt egy háromszöget képező, néhány ujnyira hullámzó vízzel fedett kőtöltésen akaratlan átugrattunk volna, hatalmasan megkongatva hajónk „keel"-ját. Jó fertály órába került, inig ismét a kikötő irányában felfelé haladhattunk, hol az összecsoportosult lakosság örömrivalgásokkal üdvözölt. De rövid idő múlva átláttuk a lehetetlenséget, ily kis hajóval ezen óriási habok közt járni, mert bár a part közelében megbírtuk a csekélyebb hullámokat, a feljebb emiitett kősarkantyúk miatt több ízben kénytelenek voltunk a folyó közepébe menni, a mi mind inkább növekedő veszélylyel volt összekötve, és csak addig akartuk még folytatni utunkat, mig valami nagyobb helységhez érünk. Ám de ezalatt a szélroham mindinkább növekedett, és a folyam ismét igen tágas levén, a habok is nagyobbak és veszedelmesebbek lettek. A part, mely mellett most nyíl sebességgel haladtunk, az árviz által el volt borítva egészen egy magas kögátig mely a vidéket a folytonos dagályok ellen óvja, és egyszersmind országútúl is szolgál, ámbár most a kavargó porfelhőkön kivül nem lehetett rajta semmi egyebet látni. Az elárasztott part felett nem igen volt tanácsos járni, annál kevésbé, hogy a kivülrül fúvó szél amúgy is mindig a meredek kő-gát felé szorított, mely ellen dühösen csapkodtak a habok. A túlsó partot a folyam közepén több mint ölnyi magas hullámok miatt csak ritkán vehettük ki, mikor t. i. emeltebb helyen szélmalom vagy ház volt látható, átmenni Ellidánál tízszerte nagyobb hajóval is veszedelmes merény lett volna, egyenesen előttünk pedig csekély távolságban egy óriási sarkantyú nyomult be messze a víz medrébe, végén magas hullámokká korbácsolt örvényt képezve : The sliore look'd wild, without a truce of man, And girt by formidable waves, — — — — Whilst right ahead the roaring breakers lay. *) Vissza nem mehettünk, mert a szél erejével nem bírtunk megküzdeni, a parthoz ki nem köthettünk, mert a hullámzás porrá törte volna gyönge sajkánkat, a folyamon átmenni nem lehetett, mert a habok fele uton elnyeltek volna, nem maradt tehát egyéb hátra, mint megkísérteni a sarkantyú megkerülését; bele irányoztuk *) Byron : Don Jüan.