Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

ELINDULÁS ROTTEKDAMBÓI

Mind evvel másodfél óráig elmulatva, magunkat jó reggelivel, hajónkat pedig „ballast"-ul két nehéz homok-zsákkal ellátván, kitűztük vitorláinkat és örvendve, hogy a szél átvette fáradságos munkánkat, kényelmesen helyet foglaltunk Ellidában, és rövid idő alatt eltűntünk a bennünket kiváncsi szemmel kisérö közönség előtt; csak egy kívánságunk volt, hogy tartana estvéig a kényelmes szél : Blovv! swiftly blow! tliou keel-compelling gale, Till the broad sun withdraws liis lessening ray. *) Sebesen haladtunk most a mind inkább növekedő szél segítségével, mi annál kedvesebb volt, minthogy nem sok tárgygyal találkoztunk, mi érdekesen foglalkoztathatott volna bennünket. Fel s alá vitorlázó hajók s a távol parton füstölgő nagyszerű tégla-égetések, melyekhez a szükséges homokot a folyóban létező zátonyokról szedegetik, a tüzelőt pedig az iszapos mélységekben ássák : a minden hollandiai tájképen nélkülözhetlen szélmalmok s a roppant magas szekerek, melyeken tiz— tizenkét személy egyszerűn beleállitott székeken ül, és melyek bizonyosan a számos vízözönnek köszönhetik óriási kerekeiket; — ez volt minden a mit láthattunk. Mintegy két órát haladva, elértünk azon helyre, hol a Waalnak nevezett Rajna összekapcsolódik az úgynevezett ,,Bisbosch"-al, egy több mérföldnyi területű tóval, mely a mult században a tenger egy betörése által támadt és számos helységet rejt medrében. Itt a szél kicsit túlságos kezdett lenni, és az óriás habok minduntalan fölforditással fenyegették a nyil sebességgel rajtok elsikamló sajkánkat, de vigyázattal kormányozva, a legfenyegetőbb habokat kerülve, szerencsésen átjutottunk, és noha Gorkum proinontoriumánál egynehány hab meglehetős mennyiségű vizet dobott hajónkba, mégis sikerült bejutnunk az emiitett hely kikötőjébe. A dortreehti jelenet ismételtetett, oly annyira, hogy csaknem erővel kellett utat törnünk a fogadóba, hol a nagy hánykolódás következtében némileg elfásult gyomrunkat kis sajt és groggal helyrehoztuk. Az örökös kérdezősködések már kissé untatni kezdtek, és egynek másnak oly feleletet adtunk, mint phantasiánk sugalta, noha elvitázhatlan tény volt tolakodó barátaink előtt, hogy angol tengerész-tisztek vagyunk. Nem nagy kedvet éreztünk magunkban a biztos kikötőből ismét a dühöngő habok közé iramlani, de a tolakodás és kérdezősködés annyira felizgattak, hogy még a vizkimerítést sem végezvén be, rögtöni elszánással újra kife*) Byron : Childe Ilarold's Pilgrimage.