Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

ELINDULÁS ROTTEKDAMBÓI

szitettük vitorláinkat és pár perez múlva ismét sebesen haladva, megelégedetten láttuk a biztos partot, bámuló lakosaival elmaradozni. Innét kezdve már folyó alakot ölt a Rajna,- és habár még igen tágas, partjai tisztábban kivehetők, a vidék élénkebb, és számos helységet, csinos, sőt nagyszerű úri-lakot láthattunk, de láttuk egyszersmind, első mutatványait is azon rémeknek, melyek rajnai — és egész majnai utunkon legtöbb bajt, legtöbb veszedelmet készítettek, és melyek eleinte valódi borzadalommal töltöttek el; — értem azon hosszú kő-töltéseket vagyis sarkantyúkat, melyeket a parttól egyenesen a folyó közepe felé épitenek, a meder összeszoritása, és a vízfolyás sebesebbitése végett. Ezek sokszor tovább, mint a meder harmadrészéig benyúlva, oly örvényeket és rohamokat okoznak, hogy csak legnagyobb erőmegfeszitéssel sikerült mellettük elhaladni. Ehez járult, hogy a nagy áradás következtében ezen veszedelmes építmények jobbára el voltak vizzel borítva, és nem egyszer hallottuk gyenge hajónk alját az álnokul rejtett kövekhez súrlódni; egyikét a nagy habok rejtve tartották előttünk, mig csaknem beleszaladtunk, és hajónk jeles voltának köszönhettük csak, hogy sikerült rögtön egészen a szélbe fordulva a mintegy száz ölnyire nyújtózó rém mellett elcsúsznunk. Estve felé a szél elállván, kidobtuk a „ballast" homokot, és ismét evezőhöz fogtunk, kérdezősködve a helylyel közzel mutatkozó hajósoktól, mily helységbe juthatnánk éjszakázásra. Ez nem igen könnyű feladat volt, mert az angolt kivéve, alig van nép, mely az idegent oly nehezen értené, mint a hollandi, és egész utunkon többre nem tudtuk vinni társalkodásunkat a bennszülöttekkel, mint„Wie viele hűre?" t. i. hány órányira van ez, vagy amaz helység; kivéve midőn sikerült valakit találni, a ki angolul, francziául vagy spanyolul tudott annyit, mennyi tengerész idejéből emlékezetében maradt. Ilyen nyelvtudós nagy emberré vált azonnal, mert egy részt kivánatainkat tolmácsolta a fogadósoknak, más részt pedig felhasználtatott, hogy szolgálatja jutalmául mitőlünk annyit tudakoljon ki, mennyit csak lehet. Most nagy nehezen sikerült megértenünk, hogy talán Bőmmel városába juthatunk késő este, ha jól haladunk, mi a folyó sebes árját tekintve, nem igen volt remélhető; de napnyugotkor ismét fölelevenedett a szél, és habár eleinte gyengén fujt, mégis sebesebben vitt, mintsem fáradt karjaink. De majdnem drágán fizettük volna meg álnok szolgálatát, mert rögtön szélvészszé fajulva, menthetleníil felforgatott volna, ha a vitorlákat kezelő R. a parton felhőként kavargó por, és földig hajlongó fák által figyelmeztetve, rögtön el nem oldotta volna a vitorla-köteleket, ugy hogy az első roham bekövetkeztével azonnal leereszthette a vásznakat; evvel azonban csak pereznyi menekü-