Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

SZÉLVÉSZ KOMÁROM ALATT

105 De végre magasra felemeltetve egy óriási hab által, sebesen körültekintettünk, és arról győződtünk meg, hogy még mindég mélyebb hullámok közé jutunk, ha irányunkat folytatjuk, oly hullámok közé milyenek ellen hajónk semmi esetre nem küzdhet, különösen kormány nélkül; hátra szöktem tehát a kormányhoz, mig R. egész erővel hajtogatta az evezőket, és engedve lassan a habok rohamának, vissza dobattuk magunkat a partfelé, melyhez a midőn közeledtünk, kiugrottunk a vízbe, és az üldöző hab segítségével kirántottuk a szárazra hajónkat; és a szél dühe ellen megéje rejtödzvén, öt óra hosszant vártunk, mig a vihar annyira csendesedett, hogy ismét vízre tehettük sajkánkat. Igen kellemetes volt, hogy az elébbeni nap tapasztalásán okulva, és nem is lévén szándékunk útközt megállani, élelemmel elláttuk volt magunkat Komáromban, mert már lenyugvóban volt a nap, midőn Esztergomba érkeztünk; utunk utolsó félóráját, minthogy itt a Duna majdnem egészen éjszaknak folyik, vitorlával tehettük. Ha igaz a régiek mondata, hogy kedves látvány az Isteneknek egy becsületes ember küzdelme ellenséges sorssal, úgy, mondhatom, meglehettek elégedve az olympusi lakosok a látványnyal, melyet mi szolgáltattunk, mert lehetetlen több ellenséges sorssal találkozni, mint mi egész utunkon; valóban különös volt, mint üldözött folyvást a legkedvezőtlenebb idő. Midőn Rotterdámból elindúltunk valóságos árvízben kényteleníttettünk járni, mig erős vihar dühöngött; a Rajnán majdnem folyvást járó éjszak-nyugati szél, a mint Németországba érkeztünk, egészen elmaradt, és helyette az egész szokatlan dél-nyugati szél, hol csak lehetett, nehezítette járásunkat, mig az augustusban mindég alacsony víz helyett, folytonos erős és magas vízállás volt; a Majna Németország keleti részéből nyerve vizét, a keleten uralkodó szárazsag befolyása alatt rendkivüli alacsony volt, és így számtalan zátonyai kimondhatlanúl nehezítették járásunkat, pedig rendes vízállásnál csekély hajónk nem is gyanította volna jelenlétüket, e folyó vége felé, hol egyenesebb és szabályozottabb medre, rendkívüli zápor következtében majdnem lehetetlenné vált a járás iszapos árvize ellen; és midőn a Dunára érkeztünk, a nyári időben oly ritka, de mindég csak rövid ideig tartó alszél már négy nap óta mindég növekedő erővel dühöngvén, elszánva látszott, bennünket haza nem ereszteni. Másnap látván, hogy a szél ha lehet még gonoszabb, egy hajóslegényt fogadtunk kormány tartásra, mert a szél oly erősen hajtotta a habokat szemközt, hogy egy ember ereje nem birta a hajót ellenük hajtani, kormány nélkül pedig tudtuk, és elébbeni nap Komáromnál tapasztaltuk, ily nagy habok közt nem járhat a hajó biztosan, mert nem csak hogy minden nagy hab más irányba nyomva a rajta úszó ladikot, 14