Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

BEVEZETÉS

töltötte. Ezenkívül még igen alkalmas nézühelyül szolgált a folyón átvezető köhid, mely hintók stirü sorával volt eltelve, melyek, úgy, mint az az angol lóversenyeknél is szokás, helyeiket már több nappal elébb oda állított üres kocsik vagy szekerek által foglalták volt el. A díjak, hol csolnakda-társulatoktól, hol asszonyságoktól, hol a kormánytól felajánlva, hol magán-fogadások voltak. A versenyek minden alakú s nagyságú hajókon történtek, de azok, melyek együtt futottak, mindig oly egyenlők voltak, hogy csak az orrukon kitűzött kis zászlócska által voltak megkülönböztethetők. A csolnakok mind igen hosszúak, keskenyek és az elébb említett „outrigger"-ekkel vannak ellátva. Teszem fel'egy nyolcz evezős hajó 47 lábnyi hosszú és alig 2 lábnyi széles, míg az evezők 14 lábnyi hosszúak. Hogy mily ügyes és pontos egyformasággal kezelik evezőiket, arról senkinek sem lehet fogolma, a ki nem látta; az út a vizén póznákkal ki van jelelve, és a futás kezdete előtt „watermann

u-nak nevezett rendőrök egyenkint sajkáikon evezve előre indulnak, hogy a netalán útban álló hajókat eligazítsák. A víz fordulata következtében eleinte orrukkal jöttek nekünk a hajók, és a színeket ily távolságban meg nem különböztethetvén, oly kevéssé tudtuk kivenni, melyik a nyolcz evezős versenyző s melyik a rendőr két evezős hajója, hogy ez fogadás tárgyává is vált köztünk, melyet egyikünk sem nyert, mert a versenyző hajó csak később jött, a kérdéses nyolcz evezős pedig csak kísérő, a futáshoz nem is tartozó csólnak volt. Valóban bámulatra méltó ügyesség oly kis csolnakon, nyolcz hosszú evezőt a kitelhető legnagyobb sebességgel úgy hajtogatni, hogy az csak kettőnek lássék. Valahányszor az evezők a vízbe merültek, mindannyiszor a hajó fele testével kiemelödött a vízből, és mintegy megugorva szökött előre. Érdekes látni, mint szállnak partra ily verseny-csolnak sajkásai : mindenekelőtt a hosszú evező lassan bevonatik, azután két kézzel, mint egy „egyensúlyrúd" felemelve egy a parton álló egyénnek átadatik, azután a hajós legnagyobb vigyázattal megfogja a számára kinyújtott kezet s igy emelkedik egy a parton e czélra készített kis hídra. Az evezésnél főczél a lapátnál mélyebben nem mártani vízbe az evezőt, s azt lehető legközelebb a víz színéhez hozni vissza, anélkül azonban, hogy a vizet érné. Voltak futások egy pár evezővel, két hosszú evezővel kormányos nélkül, és egyszer a nálunk sandolinnak nevezett „Canoe"-kan. Hogy az ember ezen felette nagy ügyességet megértse, szükséges tudni, hogy a kik ily versenyben részt akarnak venni, és következőleg már is jeles hajósok (oly országban, hol majdnem minden ember hajós) két hónapig rendes „training" szabályai alá jőnek, minden nap kétszer együtt