Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

A REGENSBURGI HÍD

által választatva el a nagy Dunától egész békességesen folyik át a hid távolabb oszlopjai közt, és a folyam egyik fent elzárt ágába vezetvén, ezáltal mintegy fertályóra távolságban a hídtól a fő Dunába ömlik. Elkészítettük tehát tervünket, kiszabadítottuk Ellidát, felraktuk szereinket, és bátran leeveztünk a híd felé; az összecsoportosult nép azt vélvén, hogy nem ösmerjük a hid szörnyű veszedelmét és alá akarunk hajtani, nagy kiáltások közt sereglett össze; ekkor mi már alig néhány ölnyire a hídtól a malom töltése felé fordúltunk, ezt elérve partra ugrottunk, Ellidát átvontuk, és csendesen leereszkedve a malom vizében, elhaladtunk a hid alatt, és néhány száz ölnyire lejebb a katonai uszodánál ismét kiszállva, az ottani őrre bíztuk hajónkat, hol is másnap korán reggel készen találva, vígan vettük kézhez mindketten az evezőket, és szép időben, jó kedvebn folytattuk sebes utunkat a szép Dunavölgyén lefelé. A folyam itt sok igen nagy kanyarulatot képez, noha már több közülük átvan metszve, a hajózás nagy előnyére; nem is oly nagy munka ez, mint az ember első perczben hinné, jól meg kell választani a kezdetet, hogy a víz szívesen beleirányoztassa magát uj útjába, az uj csatornát pedig nem szükséges igen széles és mélyre ásni, a víz ezt maga megteszi lassanként, főkép ha az előbbeni fordulat elején kis sarkantyú építése által bele hajtatik; miután a régi ágy lassan alacson töltésekkel elzáratván, az árvíz ezt idővel maga tele hordja iszappal; alkalmunk volt mint egy épen munkában lévő átásást, mint két már tökéletes sikerrel koronázott ily munkát megszemlélhetni. Öt órai folytonos evezés után délben Straubingben álltunk meg, mely városhoz a Duna mesterségesen van vezetve egy nagy kanyarulat által, a régi egyenes, ágy, mely fél órányira fekszik a várostól még látható, és nagy ár alkalmával el is telik vízzel. Délután a tájék csinosabb volt, mind inkább közelitettünk a hegyekhez, sőt helylyel közzel ezek egészen a víz partjáig nyomulnak elé, mint Mariaposchingnál, hol számtalan búcsújáróktól látogatott templom van a magas domb tetején, kényelmes úttal és igen szép kilátással. Kissé lejebb egy teke alakú egészen magányos domb van a viz melletti termékeny síkság közepén, mely valódi talány a geológusnak. A nép rege azt mondja róla, hogy régi időben az ördög megharagudva a Deggendorfiakra a távolabb hegyekből egyet felkarolt azon szándékkal, hogy azt a helység alatt a Dunába dobva a folyamot elzárja, és a lakosságot az árba fülassza, de midőn terhével a kiszemelt hely felé közeledett, megpillantotta az említett templomhoz búcsútjáró papok és hívek hosszú sorát, tömjént füstölve és szent énekeket hangoztatva, mi öt annyira megijesztette, hogy a hegyet idő előtt elejtve megszökött. Délután ismét ötödfél óráig eveztünk folytonosan, és jókor este Deggendorf városba