Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

BEVEZETÉS

Hogy egy eddig nem valósithatott, sőt lehetlennek mondott vállalatba fogni mertünk, nem önerőnk túl becsüléséböl eredt, hanem egyedül azon meggyőződésnek következménye volt, hogy az angol hajóépités oly előmeneteleket tett s oly végtelen felsőbbséggel bir minden más nemzet ebbeli gyártmányai felett, (melyekkel eddig a kísérletek nagyobb részt tétettek), hogy Londonban kikeresve utunkra a legezélszerübb hajót, nagy előnyünk lesz mások fölött; különösen pedig sikerünk reményét az ujabb időkben Angliában használatba jött úgynevezett „outrigger"-ekre alapítottuk, mik a hajótestén túl nyúló evező-támaszok, és melyek által az evező hosszabb emeltyűt nyerve, annak hatása sokszoríttatik, míg ellenben hajtása könny íttétik. Mindenekelőtt tehát szemügyünk volt ily alkotású hajót szerezni, és ezt Richmondban William Wheeler hajó-épitésznél fel is találtuk. Hossza 22 láb, szélessége 3 láb 2 hüvelyk, vékony norvégi fenyő-deszkákból épülve s két ember erejének megfelelő, mert egész felszerelésével, evezők és vitorlákkal együtt csak két mázsát nyom. Közepén két pár ,,outrigger"-e van, hogy a benn ülő két ember mindegyik két evezővel egyszerre dolgozhassák. Minthogy, a csendes richmondi vízre lévén készítve, oldalai igen alacsonyak voltak, mi pedig széles, habos vizeken járni kénytelenittettünk, sőt vitorlát is kívántunk használni, oldalait négy ujjnyival magasabbra emeltettük, kivágatván az „outrigger"-ek helyeit, de oly módon, hogy vitorlázásnál befelé hajtva az említett evező-támaszakat, ezen nyílások beléillesztett deszkácskákkal bezárathassanak; hogy pedig oldalszél vitorlázásnál oly könnyen fel ne forgatathassék, és a hajó közel járván a szélbe, irányából ki ne nyomassék, egy két hüvelyknyi „keel"-t erősítettünk talpához. — Végre Ellidának kereszteltük. Mig ezen apró változások megtétettek és több más ily hosszu útra szükséges apróságok elkészültek, Londonban várni kénytelenittetvén, oly szerencsések voltunk, egyikének azon világhírű angol „Regatta"-knak tanúi lehetni, melyek évenkint több helyen tartatnak, és minthogy ezen könyvecske leginkább azok számára van írva, kik a férfias csolnakázási „sport" tettleges baráti s pártolói, emelni vélem érdekét, ha az emiitett hajósverseny rövid vázlatát ide csatolom. A verseny, melynek tanúi voltunk, Henley helységben, mintegy nyolcz iriérföldnyire Londontól, a Temsén tartatik évenkint „Henley Iíoyal Regatta" név alatt, és a kormány különös pártfogása alatt áll. Két napig tartott déltől estvéig, és mindegyik nap tíz versenyzés volt. Az ezereknek kényelmes ülést szolgáltató állványokon kivül, végtelen sokaság volt jelen, mely a folyó mindkét partján foglalván helyet, a közeledő versenyzőket örömrivalgások között szokta, mennyiben lehetett, futva kisérni, az egyes versenyek közti időt pedig mindenféle nemzeti játékokkal