Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)
IV. Fejezet: A magyar közlekedési rendszer részletes kifejtése - a) Vaspályák
55 csolatba juttassák, s e jótéteményt lehetőleg- minden ország- részre árasszák. Ezen elvnek megfelelőleg négy fővonal kijelelése ajánlkozik mindenek előtt, mint a magyar közlekedés alapja. T. i. egy vonal melly a cs. örökös tartományokkal s vele Európának minden nyugati országaival kapcsolatba hozna; 2-ik melly Pestrül saját tengerpartunkkal ez által Olaszországgal s a tengerekkel csatolna össze; 3-ik fővonal melly fővárosunkat a kelettel hozná jövendőben összeköttetésbe ; és 4-ik, melly hasonló összeköttetést eszközölne Galicziával s az éjszakkal. Ezen négy fővonal, melly más mint vaspálya nem lehet, képezné az országos közlekedések alapját. Ezeknek jelenlegi fontossága a külföldi viszonyoktul föltételeztetik, és a kivitelben a sürgetöség mértékét azok adják meg; igy például az 1-sö s 2-ik számú fővonal már kész s megalakult összeköttetésekre vezet; ellenben a 3-ik és 4-ik mégfejlödésben van, s az összeköttetés végirányát a külföldi viszonyok fogják majdan eldönteni; mind a mellett szükség, hogy az ország saját határai felé ezen irányban már most haladjon. A kijelelt négy fővonal országunkat majdnem egyenlő négy részre osztja. Ez azonban hazánk kiterjedéséhez képest nem elégítheti ki első kezdetben is a belkereskedés szükségeit, mert ez által még:
