Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

IV. Fejezet: A magyar közlekedési rendszer részletes kifejtése

53 5-ször. Ne feledjük soha mit már felemiitettem ^ s szeretnék minél többet emlegetni, hogy hazánk saját népességével s terményeivel a vasutak irányában különös állásban van. Európában alig van ország , melly minden körülményeket mérlegelve mütani tekintetben inkább vasutakra volna rendeltetve; azonban a népetlenség nagy személy szállításra nem nyit kilátást; terményeink többnyire olly természetűek, meliyek magas szállitásbért nem birnak; nálunk tehát minden fillérrel igen gazdálkodni keli mi a szállítást terhelheti. Innen következik önkényt, hogy a közlekedési vonalok kikerülhető hosszabbítását mellőzni kell minden módon, mert ettiil függ a szállitásbér; söt még az is következik hogy azt: valljon Fiume, Miskolcz, Debreczen, Arad, Szeged s t. melly vonalon kötessék össze Pesttel vállalkozók önkényére bízni egyátalában nem lehet, —"mint ezt az első kiindulás eredményei bővebben mutatják, mint magyaráznom kellene, — hanem okvetlen az az országnak kell a vonalok menetét a fenebbi elvek szerint meghatározni, mert elengedhetlenül ettül függ a vasutak használhatósága terményeinkre nézve, mint ez alább még világosabban kitűnik. Ezek azok, mikhez a magyar közlekedési rendszer megalapításában szigorún ragaszkodni kell; mikhez még —mielőtt a rendszer részleteit kifejteném — kellő óvásul meg kell jegyeznem, hogy miután