Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

II. Fejezet: A közlekedési rendszer alapelveirül

24 munkra mit tegyünk, miben kövessük, miben kell elkövetett hibáikat kerülnünk, és miként kell a külföldnek annyi fáradalom s költséggelszerzetttapasztalatait saját viszonyainkra helyesen alkalmaznunk. A közlekedési eszközök, mellyeknek az égalj, országos, vagy helybeli szükségekhez alkalmazottaknak kell lenni, átalánosan két osztályba sorozandók : u. m. száraz közlekedés eszközei : vaspályák és köutak; a vízi közlekedésé : tenger, tavak, folyók, s csatornák. Van ország — mint Hollandia — hol a kereskedelmi mozgalom fö tényezői a csatornák; más ország — mint Belgium — hol ez állást a vasutak foglalják; van ismét ország — mint Éjszak-Amerika — hol vasutak és csatornák majdnem egyező arányban léteznek, hol ekép a köutak csak alárendelt fontosságúak; és végre Angolország, hol vaspályák, csatornák, s köutak — az utósó időig majd nem egyenlő arányban — együttvéve egészítik ki az ország közlekedési rendszerét; míg Európa többi közállományai — Frank s némileg Németország söt Ausztria kivételével is — igen csekély csatorna vagy vasúti öszeköttetésekkel bírnak, hol minden közlekedés országutakon történik, mellyeknek külön nemei a mesterségesen készült különbféle köutaktul le a hazánk alföldén keresztül vezető töltött s homokos utakig változnak. A közlekedések mindenik fajának voltak külön országokban, s külön időben apostolai; a mi fela-