Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

Bevezetés

Midőn a közlekedési ügyek rendezésében hazánk anyagi felvirágzásának talpköveit akarjuk letenni, ne felejtsük, hogy ez által egyszersmind viszonyaink egész épületét érintjük; nincs köz-, és magángazdaságunknak ága, melly általa ne illetetnék • sőt beiigazgatási rendszerünk mostani szétágzásai is ujabb, eddig szokatlan irányt nyernek kikertilhetlenül; ne felejtsük azt sem, hogy a közlekedési ügyek elintézésénél megállani nem lehet; de közvagyonosodásunk, s a magyar faj emelkedése még más intézkedéseket is megkíván, miket itt tüzetesen tárgyalni helyén kivül lenne ugyan, nem lehet mégis azokat szemelöl téveszteni egy pillanatra sem, különben most, vagy később férkezetlenségek fognak összeállitatni, s ez az eredményben boszulandja meg önmagát. A tér, mellyre most a törvényhozás lép, hazánkban majdnem egészen járatlan még; a mi lépések eddig történtek, csekélyebbek ugyan, hogysem nevezetesb kárt idézhetnének elő, mégis intés gyanánt elegendők arra, hogy kiindülásunk hiányait be-