Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

Bevezetés

10 lássuk, s idejekorán helyre hozzuk az első lépések tévedéseit. Minden esetre csak minmagunktul függ hazánk eddigi mulasztásibul a lehető legnagyobb nyereményt vonni az által, hogy a polgárosodott világ drágán szerzett tapasztalatait, mellyek teljes kifejlődésükben állnak előttünk, felhasználjuk; mi egyedül attul föltételeztetik: mennyire tudjuk azokat saját viszonyinkra alkalmazni, s e közben megóvni magunkat a vak utánzás, avagy szertelen elbizakodás ballépéseitül. Szóval függ a külföldi tapasztalatok elfogulatlan birálásátul, s saját viszonyaink helyes felfogásátul. Feladatunk nem egyébb, mint a világ-családdal állandó kapcsolatba lépni. Ollyforma korszaka ez a nemzetnek, mint midőn a serdülő először lép a világ elibe; a föllépés sokkép elönti el jövendőjét. E rendezés ennélfogva reformkérdéseink leglényegesbike, s az fog egykor bizonyságot tenni e kor embereinek életrevalóságárul. Azért feladatunk sem nem könnyű, sem nem lehetetlen; nem könnyű, mert szemeinket a végeredményekre függesztve a létező viszonyok bilincseit nem ignorálhatjuk; nem lehetetlen, mert más nemzetek példája áll előttünk, s mert e téren legkevesebb megalakűlt nézetekkel, s merev meggyőződésekkel találkozunk. Vizsgálatim közepette soha sem tévesztettem figyelmem elöl az országgyűlések eddigi előmunkálatait, s minden azóta felmerülő törekvési irányokat;