Fényes Elek: A magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. kötet. Komárom vármegye (Pest, 1848)

Települések - Tata

VÁRMEGYE. 167 határszélben lévén, ez igen jó bort terem, A város 3 részből áll: Tatából, Váraljából és Tóvárosból, mindenik külön tanácscsal lévén ellátva. Maga Tata egy különálló s több hajlatokat képező magasabban emelkedett dombon fekszik, alatta mindenfelé elterjedő márvány réteg felett, többi részek alatta terülvén-el. Legemelkedettebb pontja e dombnak a kalvária , az úgynevezett sz. Jánoshegy, honnan észak s keletre keskeny rónán túl, a Vértes erdő koszorús bérczei zárják, a dél s nyugotnak végetlenig nyiló láthatárt. Kedves haza ez népének, mert áldott s kellemes, s a nép hite szerint is, legszebb a megyében. Az egész határkiterjedésböl Tatára esik 11,900, Váraljára 850, Tó városra 2540 hold. A tulajdonképeni Tata déli részét teszi a városnak, jobbágy hely; közepe a Váralja, északi része Tóváros. A váraljaiak földesúri udvartelkeken lakó zsellérek, szolgálati tartozásaikat, jelenleg szerződés mellett pénzül váltják meg. Van itt urodalmi gazdaság, birka- és szarvasmarha-tenyésztés, Tatában 2, Tóvároson 1 téglakemencze. Tatában darázskö-, s a sz. Jánoshegy alatt kisebb rétegekben törő márványköbánya, s marványkö-simítás és faragás, egy nagyszerű ser és pálinkaház , Tóvároson egy kisebb pálinkaház, mellyekben kemény élesztő is készíttetik, melly különös jóságáról híres és Budára s Pestre is hordatik. Fő figyelmet érdemelnek Tatának vizei. Tata és Tóváros közt terül-el a 600 holdnál többet magában foglaló, nyugotról keletnek tojásdadkerekségü tatai nagy tó, mellynek tengerfeletti állása 180 láb. Etó 1730dik s következő években gr. Eszterházy József által épített nagy töltés által nyerte mostani formáját. 1821-ben egy költséges és a tudomány újabb szabálya szerint készített fenékzugóval látatván-el, mellyen annak vizei egészen leeresztethetvén, a tónak tökéletes kihalászása lehetővé tétetik. Ezen tó minden 3-dik évben halásztatván ad 1000 — 1200 mázsa halat, leginkább pontyot, de csukát, kárászt, sügért, sőt czompót is. A tett próbák szerint szépen tenyésznek a tok és harcsa is; legutóbb 1847-dik évi decemb. 1-én halásztatott ki. Ezen tónak nyugoti partján áll a vár. A tó keleti része, hol a gallai ér beleszakad , nádas rét, melly a baji határra is kiterjed. Ezen nagy tó veszi fel átalában a vidék majd minden kisebb nagyobb vizeit. Legnevezetesebb forrása van azonban épen a vár tövében, hol emberkarnyi vastagságban buzog fel a kristály víz. Nevezetesek még az urasági angolkertben levő források, mellyek a természettől ugy is regényes szépséggel megáldott kertet kristály vizeikkel keresztül hasogatva, még kedvesebbé teszik. Fekszik pedig a kert a tóvárosi részen, a város északkeleti szomszédságában. A források egyike, melly emberderéknyi vastagságban lövelli melegen buzgó vizét ki, s melly az általa alakított tavacskával a kert legregényesb részét teszi, néhány ölnyire mindjárt egy kétkerekű malom gépeit hozza mozgásba. A kert nevezetességeit szaporítják még a Cseketó, melly mintegy 30 holdnyi kiterjedésű s a kerti forrásokból veszi táplálékát,