Fényes Elek: A magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. kötet. Komárom vármegye (Pest, 1848)

Természeti nevezetességek - A föld alkatrészei, és termékenység

VÁRMEGYE. 4 13 6. §. Természeti nevezetességek. A mészkövekkel, márvány- s köszénrétegekkel rakott hegyek földi nyilasokkal, kisebb nagyobb barlangokkal gazdagok, mellyek némileg vulcanicus eredetüeknek is mondhatók ugyan, de mégis hihetőbben, és többnyire hegyek összeborulásából származtak. Legnagyobb ezen üregek közt Bánhidától északnak a szölösi határszélben levő barlang, melly hegyhez közel elmenő budai országútra jól meglátszik. Ez Szemi lyukának, jobb nevén Szelim lyilká?iak neveztetik. Nyílása nagy kapuforma, belső ürege egy nagy üreget foglal, tetején szinteszük nyilás van. Szájhagyomány szerint a török pusztítások idejében 7 falu népe e barlangban keresvén menedéket, midőn a barlang tetején jövő füstről észrevétettek volna,Szelim basa őket ide bepörköltette s itt most is igen sok ember csontok találtatnak. A neszmélyi Tekehegy oldalában szinte van egy sziklabarlang két bemenetellel; a jobbfelöli bemenetel lefelé menő gömbölyű lyukat képező mélység, mellybe mostani élő ember nem járt, hanem a bele bocsátott ködarabok zörgése 1/

i óráig is hallik. A balfelöli nyilás befelé szolgál és annyira szűk, hogy hason kell mintegy 2 ölnyire mászni, s ekkor benne felállhatni. A bejárástól mintegy 5 ölnyire a sziklafenéken van egy kis forrás-tócska, melly kevés, de igen kellemes italú vizet tart s a legnagyobb szárazságban sem apad ki. Ezen sziklabarlangot a lakosok Aranykútnak híják. Hasonlókép van egy barlang és kőnyilás a lábatlani hegy Piszniczének nevezett részén; az Eminkes erdőben pedig egy veremforma, mintegy 6 öl mély üreg látható. — A természeti ritkaságok közé lehet végre számítani a Gerecsehegy tetején felebb is említett forrást. A természeti nevezetességekhez sorolhatók fentebb a vizek leírásánál a szölösi és bánhidi határban említett számos nyelők, mellyeknek a tatai vizekre ható befolyásukat ugyan ott említettük. A számos kövült csigák szinte a természet szép játékát tüntetik elönkbe. A tatai nagy tónak partján számtalan földi és édes vizi kövült csigákat, s különösen helix, s melonopsis fajokat lehet találni, a megyében kebelezett márvány bányák rétegei pedig leginkább özön előtti csígamaradványokat, nevezetesen nagyobb amoníteseket rejtenek magokban. 7. §. A föld alkatrészei, és termékenység. A csalóközi járás csaknem egészen fekete porhanyós kerti földdel bir, s kár hogy a Vágh és Duna mentében még olly sok jó föld, különösen a guttai határban víz alatt hever s legfelebb nádat, gyékényt, vagy rosz szénát terem. Egyébiránt a hátasabb földeknél a felbör, vagyis termő földréteg elég vastag, hogy a legmélyebb szántást is elfogadhatja, ágya többnyire agyag, több helyen lápkórhany, és csak igen ritkán fövényes homok, néhol vízfakadásos. Újfalunál a Duna mentében az ekeli és nemes olcsai határokban a felső termő földréteg alatt mintegy