Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke (Magyaróvár 1848)

Szokott módjok szerint elmondják, a

1 diákos mondások' rosz kiejtése kaczajra fakasztja a' jelen lévő urakat. Midőn ezeket előadónak első alkalma vala illy érdemes urakat, 's hölgyeket a' viszhanghoz vezetni, nem tudván a' dolog' mibenlétét, midőn egy sereg gyermeket, mint valami várt megrohanó ellenséges tábort, látta a' tisztelt urakat, 's hölgyeket lélekszakadtan elérni törekedni, 's fenn érintett kinát, 's mondásokat elszavalni, mondom az ezeket feljegyző ezt visszaélésnek, 's helytelen kapzsiságnak tekintő; de miután a' vendégek' többszöri kikésérése alkalmával tapasztalta volna, miszerint : ha a' viszhangnál gyermekek nem találkoztak, a' komoly, 's tekintélyes urak, 's asszonyságok mintegy állalván a' viszhanggal párbeszédbe eredni, ezt csak hallgatni inkább kívánván, maguk hivának gyermekeket, ha valahol láthatók valának. Sőt némelly urak pénzt is szórván a' gyermekek' csoportja közé, maguknak, 's többi vendégtársaiknak a' gyermekek' kapzsiságával mintegy mulatságot akarván szerezni, eszközlék, miszerint a' gyermekek már most hívatlanul, 's néha a' vendégek' kellemetlenségére is csoportosan megjelennek: 's igy némi részben, amaz első tekintettel kapzsiságnak jellemezhető tolakodást, mellyel a' tihanyi gyermekek a' viszhangnál megjelenő vendégek koszorúját boszontják, menthető.