Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke (Magyaróvár 1848)

Az úgy nevezett nyársashegyröl. Nép mondaként amaz időkben, mellyekben somogyság fészkűi szolgáit a' törököknek, e' kellemetlen vendégek a' vidékben széltére portyázni, 's kalandozni szoktanak , sőt téli időben jéggel még Tihanyba is átlopódzni, és a' Balaton parti bozótosokba elbuván a' keresztényekre, kiválólag a' szemrevalóbb nő nemre, mint valami vad állatok martalékukra leselkedni, 's ha szerét ejthették azokat elragadni merészkedtek. Ama gyalog ösvény, melly máig is a' nyársas hegy' oldalától a' Balaton' partjához lekigyódzik , azon időben sürü somberek közölt nyúlott le, 's e' somos az egész Balaton' pariján fölfelé Tihanyvára alalt a' viszhangig terjedt. Két hajadon egykor tiszta téli idővel, mikor épen a' nap kelőben vala, ivóvízért ménének a' Balatonra, törököket pillantván meg a' sürü somosban , összebeszélve igy énekelnek: Vigan jövünk, vigan megyünk, Nincs töröktől már mit félnünk; Azért jó kedvvel, dúdolva, Jöhetünk a' Balatonra. A' magyarul érlő törökök e' csalogató hangokra több prédát reménylvén, ezen leányokat nem háborgaták. Azonban a' Balatonról visszatérő leányok hirül adják a' várbeli örseregnek törökök' lappangását, a' váralji somosban, ezek röglön kirohanván, nagy kövek' sokaságát zápor módra a' hegyekről a' lap-