Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

170ü FILLÉRTÁR. [Július' 5-kéi» ség." Semmit sem kapván, maga is Budára mene panaszkodni a' déli megyékbeli nemesség' nkaratosságán , 's mig a' király el nem indult, ott maradt. Tomory Pál, kalocsai érsek, semmit sem kímélt a' bácsi és szerémi nemesség' felfegyverzésére, de mind hiában 5 a' nyomorú kifogás, hogy csak a' király' zászlója 's annak személyes vezérlete alatt kötelesek hadakozni, minden fáradságát sikeretlenné tette. Tomorynak egész hadi ereje ezgr lovagból 's ötszáz gyalogból álla. Az ellenség Pe'terváradot vevé czélba: a' most megvíhatatlan erősség, akkor még csak fontos hely volt, de nem oly biztos, hogy sokáig tarthatta volna magát. A' gyenge örizeíü helynek Alapi) György vala parancsnoka. Tomory utasítást kért az udvartól, zsákmányul adja-e itt magát az ellenségnek, vagy elmenjen-e, vagy a' királynak elébe vonuljon-e, vagy mi tévő legyen? De valamint pénz, ugy jó tanács sem volt Lajos' udvarában. A' statustanács nagyobb részént szétoszlott; az egy két visszamaradt semmit sem tuda határozni. Felelet helyett egy udvarnok jött két száz huszárral, a' bácsi, bodrogi, baranyai és szerémi nemességet felkelésre sürgetni; de hol az érsek' tekintete nem használt, két száz huszár is csinosan elutasítatott. Czélirányosan, de későn, azon javallatot küldé be egy ismeretlen az udvarhoz, hogy Zápolya János erdélyi, 's Radul az oláh vajda egyesülve küldessenek vagy háírul megtámadására Szolimán' táborának, vagy Bulgariába 's Thracziába kalandozásra. De Zápolya' hűsége kétséges vala; azonban Radul, titkos közletekkel követet küldvén Budára, helybenhagyatott a'javallat, és Zapolyának megizentetett. Ez a' gyanút igazlá; mert semmit sem cselekve'k, míg ideje volt; később pedig Radul kénytelenítetett kezesül adni fiját az előrelátó Szolimánnak. Julius' 2-kán, miután a' magyar hadierő országos határozat mellett, követekkel 's véres kardok' széthordásával, háromszor felszólhatott a' tolnai mezőn fegyveres megjelenésre; de egyetlen egy ember sem jelent meg, Belgrádba ért Szolimán, királyunk pedig még mindig Budán ült a' kevés templomi ezüstből verendő pénzre 's a' talán kíséretül hozzá gyűlendő mágnásokra 's praelátokra aggódójag várakozva. Julius' 15-kén megtámadta az ellenség Péterváradot. Tomory 's Alapy vitézül tárták magokat, töbször visszaverék az ozmánságot, de előre láták, hogy legfeljebb tiz napig állhatják ki a' sarat oly tenger tábor előtt. Tomory segítségért nyargal tata Budára, melly ha nem küldethetnék, javailá, hogy, ha mindjárt évenkénti dó' ígérete mellett is, szerencsésebb időig fegyverszünet eszközöltessék a' szultánnál, mellyet hihetőleg meg fogna adni, klelégítetvén dicsvágya az adó által. Fájdalom, hogy ennyire kellett a' magyar hazának jönni; de hiában, jobb tanácsot most nem adhat. Örömest elfogadta volna ezt a' király és kevés számú statustunácsa, de féltek a' nemesség' elégedetiensé°étől 's a' szájas hősök' dühétől, kik mindennap fenegeték kardjaikat hiú lármázás közben Buda' utczáinak 's tereinek kövein, kérkedőleg azzal, minek épen híjával voltak, bátorsággal 's honszeretettel. Valóságos gyakorlott hadinépe ezer föbül álló sem vala Lajosnak még ekkor Budán, lehetetlen volt tehát az érseknek segédet küldenie. Bátory István, a' somlyói házból, erdélybe küldetett futva Zápolyához, hogy egész erejével jöjjön, útközben minden fegyverhatót szedjen fel, 's Tolnánál a' királlyal egyesüljön. Öt napra Kolosváron volt Bátory, honnan Lúgos, Temesvár, Szeged felé Tolnáig 63 in. föld köz van. Ha tehát azonnal elindult vala Zápolya, '3 naponként csak öt mértföldet hátrahagyva, minden harmadik nap pihent volna is, Lőrincz napjára még is megérkezhető volt. Julius' 20-kán végre kiindult Budáról a' király, néhány praelát és mágnás, két ezer ötszáz ember, a' pápa' segédpénzén gyűjtött gyalogság, a' királyné ezer huszárja, 's az esztergomi érsek' ötszáz lovagja, igy tehát még ezen legfőbb praelátnak sem törvényesen tartozott két bandériuma, kísérvén. Csepel szigeten vett búcsút a' királynétól, ki addig kisérte, 's utoljára látá. Útközben megállongált Lajos, várván itt ott a' praelátokat és mágnásokat magához; de Bátory Andráson, a' nádor' öccsén kivül senki sein jöve. A' nádor előre küldeték Tolnára, hogy az ottani szomszéd megyebeli nemességet felverje; a' király' megérkezteig egy földesúrnak sem kelle vala elmaradnia. Pentelénéi találkozók Bátory Istvánnal, Zápolya' titoknokával a' király, 's hallá, hogy a' vajdának aegy-