Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

A Hamzsabégen a víz emelkedése elérte az 1838-as szintet. 84 ház áll vízben, 13 ház már beomlott. Nagyon nagy a veszély. Párját ritkító sebességgel rohan le a víz. Éjjel 1 órakor Tarcsalovits mérnök úr, akit a váci gát megvizsgálásával bíztak meg, azzal a hírrel jött vissza, hogy a gátat teljes hosszában bejárta és az sehol nem látszik veszélyeztetve lenni. Dr. Polónyi Géza azon jelentése, mely szerint a talajvíz szivárogna, alaptalannak tűnik. A Budapesti Hírnök a következő kiigazító sorokat tette közzé: Az „Ungarischer Lloyd" mai száma többek között azt a hírt közli a második kerületi árvízveszélyről, mintha a katonaság által rendelkezésre bocsátott pontonok nehézkesek és a használathoz rendelkezésre álló személyzet ügyetlen lenne, és emiatt néhány kellemetlen összeütközés történt volna, Ezzel szemben a második kerületben felállított Bizottság tagjai kötelességüknek érzik kijelenteni, hogy sok ponton nem különösen nehézkes, ezen kívül különösen csekély a merülése és így a jelenlegi helyzetben kiválóan alkalmazhatónak bizonyultak, valamint a fáradhatatlan tevékenység, a csodálatra méltó vezetés és a személyzet nyilvánvaló óvatossága csakúgy, mint a tiszturak szeretetre méltó barátságossága a legnagyobb dicséretet érdemli, a polgárság osztatlan elismerését, melyet valóban ki is mondanak. Újpestről írja egy levelezője a „Hon" című lapnak: Kezem reszket, miközben a nyomort és a pusztítást kell leírnom, mely itt található. 2x24 órája tombol az elszabadult elem, mellyel szemben az ember ájultan áll. Már az 52. ház omlott össze! A Váci út és a Duna közötti terület egy köves romhalmaz: háztetők, ingó tűzfalak és kémények emelkednek ki a vihar korbácsolta vízfelszínből, a pusztítások ellen a humanitás, a kötelesség tudat és a legnagyobb erőfeszítés áll. Itt a közösség nagyérdemű bírója Horváth Ferenc, aki bár családapa, saját életét nem kímélve emberfeletti önfeláldozással éjjel és nappal kocsival, gyalog, vagy ladikkal mindenhol, ahol a legnagyobb a veszély megjelenik, hogy bíztassa a mentésre szorulókat, a fenyegetettekbe bátorságot öntsön és enyhítse a nyomorúságot. Hű társa ebben a nehéz munkában a találékony, bátor szívű Beniczky A. közösségi jegyző Illés Vincent tiszteletes úr kíséretében mindent bevet, hogy segíthessen, ahol még a segítség lehetséges. A katasztrófa színhelyén láttam a Pest megyei főispánt Gróf Szapáryt, Koch Gusztáv bírót és Förster bizottsági parancsnokot, akik egy hosszú, nehéz éjszakán át szemet le nem hunyva hivatali hatalmukat latba vetve bíztatóan tevékenykedtek. A tűzoltóságot parancsnoka Schober és annak adjutánsa Grango Sándor becsülettel képviselte. A teljes lakosság körében a nagy veszély ellenére példamutató rend uralkodik, szoros az összetartás. Az önkormányzati elöljáróság, valamint képviselet felemelő példát nyújt a hűséges kötelesség teljesítésből. Meg kell még említenem a gyár- és háztulajdonost, Wolfner Lajost, aki közismert liberalizmussal 130 Ft-ot, a gyufagyárost Pollak L-t és fiait, akik 20 Ft-ot a hajléktalanok javára adományoztak. A hajléktalanok átmenetileg a közösségi házban lettek elszállásolva. További 150 családot a közösségi elöljáróság magán családoknál szállásolt el és gondoskodik azok élelmiszer ellátásáról Horváth bíróúr irányítása alatt. A „Hon"-ban fürdőkről a következő írás volt olvasható: „..összeszorul az ember szíve, amikor a Újlaki vonal mentén a félelem és fájdalom kiáltásokat, az összeomlást, a fabódék, fák és oszlopok recsegését hallja. Az óriási jégtáblák, melyek a magas víz miatt a Császár fürdő feletti térre és annak parkjába lettek so-