Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
dorva, szétszaggatták a fa és drót foglalatokat mint vékony pálcákat; az egész park víz alatt van. A víz a gőzgépbe is behatolt. Mivel a csatornák megszakadtak, a győgyudvar is víz alatt van. A gőzfürdő, a földszinti fürdők le vannak zárva. A Császár fürdőhöz tartozó kápolna tele van hajléktalanokkal. A Lukács fürdőben a víz több öl magasan áll, a kapuk betörtek és szétszakadtak, a gyógyudvarban a víz a bejárat magasságában áll. A Lukács és Császár fürdőkben keletkezett károk máris több ezerre rúgnak. Az 1838-as jelölések szerint a víz 2 lábbal (64 cm-el) magasabban állt. Szakértők véleménye szerint az árvíz annak idején gyorsabban jött, de közel sem okozott ekkora károkat. A víz apadása este óta óránként 2 cm. A „Gyógyforráshoz" címzett fogadótól a Főutcán egészen az élelmiszer raktárig a közlekedés megszűnt Az utcán síri csend uralkodik, csak a szerencsétlen menekültek kérnek itt-ott egy melegített helyiségben helyet beteg gyermekeiknek, egy kevés fényt, fát, szenet vagy élelmiszert. Az áradat Óbuda felett egy hajót, egy üzemet (melynek bádog kéménye még függőlegesen állt), hordókat, pallókat, stb. vitt magával. 1876. 02. 27.-én ülésezett a Minisztertanács. Az árvízzel kapcsolatban elfogadta a Miniszterelnök javaslatát, mely a jegyzőkönyv alapján a következő: „Miniszterelnök Úr tanácskozás alá bocsátván azon kérdést, hogy az árvíz által okozott bajok enyhítése végett a kormány részéről milyen intézkedések tétessenek. Elhatároztatott, hogy a Belügyminisztérium vezetésével megbízott Miniszterelnök Ura törvényhatóságokhoz segélyezések gyűjtése végett felszólítást intézzen. A begyűjtendő pénznek részint a budapesti, részint a vidéki árvízkárosultak segélyezésére lesznek fordítva." Február 27.-én reggel metsző északi szélben, kora hajnalban indult az újpesti telelőből a Duna Gőzhajózási Ttársaság „Pollux" nevű, 200 lóerejű vontatógőzöse, melyen Földváry Mihály a kormánybiztos, a Budapest alatti árvíz borította helységeket ment megszemlélni. A hajó indítása is mutatja azt a felelősség teljes gondoskodást az ország vezetői részéről, ami a katasztrófa után megnyilvánult. A „Pollux" útjáról a másnapi sajtó a következő képen számolt be: „A hajó, melyet éjjel vágtak ki az arasznyi jég közül, mely azt a telelőben körülfogta, a budai katonai korház előtt állt meg, hogy két uszályt kapcsoljanak hozzá. Az uszályokat dúsan megrakták élelmiszerrel, kenyérrel és szalonnával a szükséget szenvedő árvíz borította helységek számára. A belvárosi plébánia téren a kormánybiztos szállt be. A kikötőnél Szapáry István gróf és nagyszámú közönség jelent meg. Csak lassan a legnagyobb vigyázattal haladhattunk előre. Vastag jégtáblák lomhán úsztak a lassú folyású vízen, a hajó hatalmas kerekei lépten-nyomon akadályokba ütköztek, tompa robajjal lökvén a magasba a nehéz járművet. Jobbról Albertfalvát látjuk, félig vízben. Ettől balra Csepel szigetnek kellene kezdődnie. De ez a sziget nem létezik. A vízből kilátszó fák koronái, s a vízből felmerülő falvak házai árulják csak el, hogy itt a víz alatt emberlakta szárazföldnek kell lennie. A partot sok helyütt szédületes magasságú hótorlaszok jelzik, melyek körül sűrűbben gyűlnek a jégtáblák, károgó varjakat vittek magukkal, melyek mohón falják fel a felszínre került hulladékot. Promontor alsó része szintén víz alatt. A vízben álló házak fölött szomorúan áll őrt a dombon álló egy tornyú templom, melyből temetésre szól a harang. Ugyan hova temetnek itt, hol a temetőt is színültig víz borítja? A part szélén valaha egy jól felszerelt fakereskedés lehetett. A víz elvitt mindent. A tetőzet alatt alig néhány deszka van még. A Duna messze Promontoron túl kiöntött, átcsapott a vasúti töltésen. Le egész Nagytétényig keresztben hullámzik és zajlik az ár. A
