Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
„A Tisza-vidékről folyton a legszomorítóbb hírek érkeznek. Szolnoktól Zentáig egy egész víztenger borítja a belátható térséget. A mentési munkálatok a kétségbeesés erejével hajtatnak végre, de sok helyen a föld népének a tudatlansága, sőt néha rosszakarata akadályokat gördít a mentők útjába. így Szeged és Hódmezővásárhely közt a földmívelők a töltést át akarták vágni, hogy az ár a túloldalon levő területet öntse el. Csak fegyveres erővel lehetett a tervüket meghiúsítani. Vannak vidékek, hol a mentéshez elkerülhetetlenül szükséges eszközök is, um. csónakok, dereglyék hiányoznak. Másutt meg élelem dolgában van nagy fogyatkozás." A budapesti (központi) Árvíz Bizottság nem foglalkozott a Tisza völggyel, így a Tisza mentén nem volt olyan szervezet, amelyik koordinálta volna az árvízvédekezést még megyei szinten sem. Az információ áramlás minimális volt, a városokban magura maradt vészbizottságok működtek. Az Alsó-szabolcsi Társulatot az „1876 tavaszon lezajlott, minden eddigit felülmúló nagy árvíz újabb tevékenységre mozgósította s kényszeríté, hogy a már befejezettnek vélt védépítményeit erősítés s magasítsa. Már a július 5.-én tartott közgyűlésen a bemutatott tervek alapján elrendelte 1 058 472 köbméter föld beépítését, s arra 429 048 Frt 31 kr költséget előirányzott akként, hogy a munka is 4 évre osztatván fel, az érdekeltség 4 év alatt tartozik azt befizetni. Ezen összegből minden alapforintra 38,5 kr, tehát egy hold után átlagban 1 Frt 15 kr volt befizetendő, s az összeg legnagyobb részét be is fizették. A társulat ezt a meglehetős nagy munkát kölcsön igénybe vétele nélkül, saját erejéből a kitűzött határidőre jól sikerült házi kezelés mellett befejezte." Ezen intézkedésre a társulat közgyűlése tekintettel arra, hogy előbbi kölcsönei nem sikerültek, 1876. év november 2.-án újólag egy 300000 forintos kölcsönt szavazott meg, miről a kormánybiztost értesítették és a minisztérium megkerestetett, hogy a legfontosabb munkák keresztülvitele végett a kölcsön effektuálásig 30000 forint állami előleget engedélyezzen. Az előleg a munkálatok sürgőssége miatt 1876. november 14.-én 17359. sz. rendelettel folyósíttatott. (Gallacz) Évek óta húzódó szervezéssel 800000 forint kölcsönhöz jutottak a Körös menti társulatok az osztrák Földhitel Intézettől. így 1876 őszén minden társulatnál lázas munka kezdődött. A Fehér-Körösi társulatnál kormánybiztos vezetése alatt a munkákat november 6-án kezdték meg. Az évek óta téli időszakra húzódott töltés erősítési munkálatok „első ízben az ugyanezen télen, december havában bekövetkezett árvíz által lettek megzavarva, amidőn december 10.-én a Fekete-Körös a régi remetei zsilip helyén 4 méter szélességben kitört s a mentesített ártérre ömlött; a kitört áradat lokalizálására a gyulai Bánom-földeknél már korábban létesített Pikó-gát megerősíttetett. Ezen, a kormánybiztosi időszak alatt bekövetkezett szakadás okainak megvizsgálására kiküldetett Békés vármegye részéről egy bizottság, mely a vármegye alispánjának következő véleményét nyilvánította" (Gallacz): „Hogy a kiszakadás hibás technikai műveletből származott-e, ezt most már utólagosan szakértői szemle alapján meg nem vizsgálhattuk, mert a műtárgy nem létezik, azt az árvíz elsodorta. A vizsgálat folyamán pedig kiderülvén, hogy a tavaszi árvíz által lerombolt zsilip helyén az elzárás verőgéppel levert cölöpözéssel történt, mely cölöpök még a kirohanó víz által sem sodortattak el: el kell fogadnunk, miszerint a régi zsilip helyének elzárása az adott viszonyokhoz képest technikailag is helyesen történt."
