Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

„Az árvíz alatt a társulat részéről mulasztást fel nem deríthettünk, ellenkezőleg annak jöttünk tudomására, miszerint a társulat árvíz alkalmával még ily erőfeszítést talán soha nem tett. Egyéni mulasztásnak sem jöttünk nyomára, mert nemcsak a társulat mérnökei, gátbiztosai és gátőrei, hanem a vállalkozó is mintegy 800 főnyi idegen munkásaival éjjel és nappal dicséretes kitartással teljesítették az árvíz elleni munkálatokat, megtevék mindazt, mit emberi erővel tenni lehetett." „A kitörésnek azonban okának mégis kellett lenni, s ok volt is; csakhogy a küldöttség ezen okot nem a legutóbbi árvízkor követett eljárásban, hanem már az előzményekben, a társulat ügyeinek éveken keresztül folytatott lanyha és célhoz nem vezető kezelésében véli feltalálhatni. A társulat már az 1876. évi tavaszi árvizet, mely minden előbbit fölülmúlt, üres pénztárral várta be; következménye lett, hogy a védelemnél kellő erőt ki nem fejthetvén, majdnem összes töltései kiszakadtak és a hosszasan tartó árvíz által hátulról annyira elmosódtak, hogy a korona szélességből néhol semmi, átlag alig 1 méter maradt meg. Sajnos az 1877. év további megpróbáltatásokat hozott a Fehér-Körösi társulatnak. A Fekete-Körös társulatnál is nagy munka kezdődött 1876 közepén. A munkálatok kivitelét vállalkozóra akarták bízni, így a társulat pályázatot hirdetett az öszszesen 513 067 m

3-nyi és 155 571 forint 33 kr költséggel előirányozott töltés-építési munkára, mely tömegből 479 508 m

3 a töltéstest magasítására és emelésére, 33 559 m

3 pedig padkák létesítésére volt fordítandó. Az ajánlati verseny tárgyalásán a munkálatot Laczay József vállalkozó nyerte el, aki az építkezést 1876. évi július 24.-én megkezdte. Miután pedig a befejezés határidejéül 1877. évi december 31.-e köttetett ki, a vállalkozónak a társulat azon esetre, ha összes munkálatait 1876. évi december 31-ig befejezi köbméterenként 2 kr, ha pedig 1877. évi július l-ig készülne el teljesen, köbméterenként 1 krajcár jutalmat ígért. Torontál megyében az árvízvédekezési kiadások megközelítették a 100000 htot, így már az árvíz alatt 40000 frt kölcsön felvételét engedélyezte a kormány. 1876. november 5.-én kikindai hír, hogy Torontál megyében az árvízkor megrongált töltésekre 420000 frt kölcsön folyósíttatott. A Titeli Duna-Tisza Töltésfenntartó Társulat 1876 novemberében jutott mintegy 280000 frt kölcsönhöz, évi 6,33 % kamatra, amiből 51800 frt az azonnali helyreállításokra ment el. A Szalók-tiszabői Társulat is kapott kölcsönt a töltés fejlesztésére, mely eredményeként 1876 09- 01.-1877 08.23. között 184 em

3 földet építettek be a gátakba 70000 forintért. A Felső-Szabolcsi Társulat közgyűlését május 28.-án tartotta Kisvárdán, melynek jegyzőkönyve szerint: „Tárgyalás alá vétetett az igazgatói és mérnöki jelentés a tavaszi rendkívüli áradásról, mely e társulat árterén is sok ezer hold termőföldet borított el. Hogy még veszélyesebb mérveket nem öltött, az csupán a legnagyobb erőfeszítéseknek köszönhető, melyeket társulat, hatóságok és egyesek a helyszínen kifejtettek. A közgyűlés köszönetet szavazott a megye hatósságának erélyes támogatásáért, úgyszintén az igazgatónak és a főmérnöknek buzgó fáradozásáért, valamint a társulat azon tagjainak is, kik a vész elhárítására buzdító nemes példával jártak elől. Ezek közt kiváló helyet foglal el gróf Lónyay Menyhért, ki a vészbizottság elnöke volt. A közgyűlés áttért azon intézkedések tárgyalására, melyek szükségesek arra, hogy jövőre a Tisza vizének hasonló mérvű kiáradását elkerüljék, s a közgyűlés megállapodott abban, hogy szükséges lesz elsősorban a védgátakat erősíteni és négy lábbal emelni.