Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

A mérések alapján Horváth megállapította, hogy állandó vízállás mellett, a folyó valamely szelvényében függélyről függélyre menve, a víz sebessége más és más alakú parabola szerint változik. Az 1876-i mérések helyszínrajza 36. kép, Horváth Ignác vízhozam mérése a Lánchíd alatti szelvényben. Horváth Ignác árvízi méréseit nemcsak a szakmai közvélemény kísérte megkülönböztetett figyelemmel. A mérőhajón gyakran fogadott érdeklődőket, műegyetemi hallgatókat elmagyarázva a munkálatok lényegét és az alkalmazott módszereket. A Vasárnapi Újság 1876. évi 13. száma arról tudósított, hogy négy miniszter (köztük Péchy Tamás Közmunka és Közlekedési, és Széli Kálmán Pénzügyminiszter) 30 képviselő társaságában tekintette meg a méréseket. Egy másik alkalommal Trefort Ágoston kultuszminiszter volt jelen a kísérleteknél, akit Horváth Ignác az alkalmat kihasználva, egy hidrográfiai intézet felállításának szükségességéről igyekezett meggyőzni. Horváth remélte, hogy munkája eredményét az elkövetkező Duna-szabályozásnál használni tudja majd a szakmai közvélemény. A leírt „hidrometriai kísérlet" (ahogyan O nevezte az öt héten keresztül folyt méréseket) és a rájuk alapított elméleti fejtegetések tudományos jelentőségüknek megfelelően az Akadémia több előadó ülésén szerepelt, de ennek ellenére csak szűk körben vált ismertté. Az elvégzett vízsebesség mérésekről szóló összefoglalója egyben akadémiai székfoglaló előadása is volt. Az előadás kézirata egy készülő, de befejezetlenül maradt könyv alapanyaga volt. Az árvízi mérések és Horváth Ignác műve kiérdemelhette volna a nemzetközi elismerést. (Fejér-Lászlóffy)