Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Jégviszonyok a Dunán 1876-ban A Budapest feletti Duna szakasz jégviszonyait Bobics Károly folyammérnök jelentéséből ismerhetjük meg, amit Nagyméltóságú Péchy Tamás Közmunka és Közlekedési magyar királyi Miniszter Úrnak küldött április 7.-én Komáromból. Leírása a dunai jégviszonyoknak 1875/6 évben. ..."A sok év tapasztalata azt mutatta, hogy a Duna vize őszi idővel közönségesen 1,6-2,2 m állásában mínusz 5-6 foknyi hideggel szokott megzajlani, és hoszszabb idejű ily hideggel nem csak felszíni, hanem fenék jeget is termel, mely kétféle jég 8-10 foknál, Csallóközaranyosnál az úgynevezett „Lídia" zátonynál, de leginkább Szob helysége alatti nagy kanyarban szokott megállapodni. Még ellenben 3,2-3,8 m vízállásnál ez mínusz 9-10 foknyi hideggel szokott megzajlani, és mínusz 13-15 foknál leginkább a fent jelzett helyeknél megállapodni. Ezen körülményeknek tulajdonítandó az, hogy Komáromnál igen ritkán szokott jégkéreg támadni, és ha támad is, ez csakis alsó feltorlások által történik. Ezen tapasztalatokkal ellenkezőleg történt az 1876. évi jégzajlás és jég megállapodás, Komáromnál a folytonos magas vízállásnál az igen nagy hidegek beállta nélkül várható sem volt. A legnagyobb hideg 1875. december 6.-i -3 fokot, 7.-én -7 fokot, 8.-án -11 fok, 9.-én -4 fok volt. 10.-én 1 fokra emelkedett a hőmérséklet, utána már 11.-én -7 fok és 12.-én -4 fokra leszállt. A december - február hónapokban több napon keresztül mínusz 3-4 fok hideg volt. A múlt év november 12.-én volt több hónap után a legkisebb vízállás 1,44 m, mely lassú áradás után ugyan ezen hó 21.-én 2,55 méterre, de 22.-én egyszerre 3,44 m-re, 24.-én pedig 4,03 méterre emelkedett, mely magasságtól kezdve az lassan apadásnak indult, a légnek hidege miatt. A hévmérőnek tartós, csaknem mindég ezen fokozatánál fogva a Duna december 9-én 1,8 méter víz állása és -3 fok mellett zajlani kezdett, és napról napra a jég nagyobb mennyiségben és kiterjedésben érkezett ide, mígnem ez december 19-én 2,1 m vízállás és reggeli -1, déli +3 fok mellett végképp azért szűnt meg, mivel a jég pozsonyi területen megállt. December 29-én 2,6 m vízállás és -2 foknyi hideg mellett a Duna zajlani kezdett ismét, szaporodott naponta, de kilátás még nem volt, hogy a jég e vidéken valahol megállapodjék. Budapesten január 7.-én vett sürgöny szerint, a jég megállt a fajszi Hármas-szigetnél, és január 8.-án Esztergomnál is feltartott. A feltorlás naponta terjedt mind amellett, hogy időközben a jég Böősnél is megállapodott, és így 15.-én semmi jégmenet Komáromnál nem mutatkozott. Január ló-án újból vékony jég mutatkozván 3,21 m vízállás mellett, ez folytonosan szaporodott, és a már Dunaradványig feltorlatott jéghez csatlakozott, mely végre is 3,74 m vízállás és -6 fok mellett Komáromnál megállapodott, és a még felülről jött gyenge alig 2,63 cm vastag jég ehhez csatlakozván feltorlott Vénekig. Gyengeségénél fogva ez sehol közlekedést nem engedvén, ezen túl pedig a Duna Böősig tisztán maradt. Bár a lefolyt jég gyenge volt, mégis tetemes torlásokat idézett elő, hogy a víz ezen egész időszak alatt 2,67 és 3,86 m között volt, és a víz torlás is fölfele terjedt. A jég állandósága tartott itt február 21.-ig, amidőn is miután a víz február 11-től kezdve 19.-ig folytonosan 2,79 és 2,92 m között csaknem állandósítva volt, 20.-án már 3,42 és 21-én 4,19 méterre emelkedett és a fölülről jött jég nyomása által megindíttatván, déli 1 1/2 órakor mozgásba jött és az alsóbb jeget is megindítván, a legnagyobb sebességgel haladt el Komárom alatt. De a feléledt remény kevés ideig tartott, mert 22.-én reggelre a víz 6,43 méterre emelkedett, és a lement jég is a dunaradványi torlásba (26. kép) ütközött. E torlás a helybeli víz alsó végén olyannyira fölfelé összetorlott, hogy semmi víz
