Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Két árvíz összehasonlítása, 1838-1876 Az árvíz alatt is folyamatos volt a két árvíz összehasonlítása mind az újságokban mind az emlékeket felidézve a köznépben. A Duna gyakorlatilag még semmit sem apadt amikor a Vasárnapi Újságban március 5.-én Borostyáni Nándor „Árvíz tanulmányok" című írása megjelent, mely értékelte az 1876 évi jeges árvizet és öszszehasonlította azt az 1838 évi jeges árvízzel: A Duna „előre tolt hadoszlopai" még ott terpeszkednek Újpest, Ó-Buda és Buda-űjlak elárasztott utcáiban, Pestet, felül a Tüköry-gátnál és a váci töltésnél, alól a soroksárinál tartják sakkban ... az alsó rakpartot, az új kőpartot a Margit hídon innen. A Valerogátat 198 legyőzte a bősz ellenfél. A mostani veszedelem ... sokféle összehasonlításra ad alkalmat, első tekintetben is az 1838-i katasztrófával, melynek részletei már csak igen elmosódva élnek az emberek emlékezetében, mert különben alig hallanánk oly sok ferde párhuzamot az akkori és a jelenlegi események között. Milyen többi között egy nagy lap azon állítása, hogy 1838-i árvíz rohamosabban jött ugyan, de aligha okozott oly rendkívüli károkat, mint a jelenlegi. Aki ezt mondta, ugyancsak eldobta a sulykot. Kétségtelen, hogy a Duna jelenlegi vészterhes áradása és kiöntése a következő négy okra vihető vissza: • az aránylag magas vízállásokra, melynél a folyam december végén befagyott, • a rendkívüli havazásokra, melyek egész Közép-Európában roppant hőmennyiséget halmoztak fel, • a február közepén hirtelen bekövetkezett enyhe időjárásra, mely egy nyugatról keletre haladó hatalmas meleg légáramlatnak eredménye volt, és • a folyó több pontján támadt jégtorlaszokra, melyek a folyam folyását tetemesen megnehezítették. Ezek az előzmények mind megvoltak 1838-ban is. Vásárhelyi Pál, a régebbi magyar mérnöki kar e kitűnő tagja, kevéssel a 38-i árvíz után alapos tanulmányt írt az „Athenaeum"-ban e katasztrófa eseményeiről. Eszerint az 1837-38-i tél, ha nem is a leghidegebbek, de kétségtelenül a leghavasabbak közé tartozott, melyekre emlékezni lehetett. Az egész Duna mentén, de főleg az alsóbb vidékeken tömérdek hó esett egész télen át. Január 26-án az idő hirtelen enyhére fordult, úgy hogy az olvadó hó az e napon Pest alatt 13 láb 7 hüvelyknyi (429 cm) Dunát február 5-én 15 láb 3 hüvelyknyi (482 cm) magasra dagasztotta. Ekkor a lágy idő megszűnt, a folyam ismét apadni kezdett, s február 26-án már csak 12 láb 10 hüvelyk (406 cm) magasan állott. Január 5-e óta, mikor a Duna Pest és Buda között beállott, ez volt a legcsekélyebb vízállás. Ha ezen 1838-i helyzetet összehasonlítjuk az ideivel: meglepő hasonlatosságra találunk. Folyó év január közepén szintén emelkedni kezdett a befagyott Duna, melynek magassága 15-16 láb (480-500 cm) között váltakozott. Február elején azonban lassú, de következetes áradás állt be, úgyhogy e hó 9-én már csak 12 láb 5 hüvelyknyi (394 cm) volt a vízmagasság. Ha az 1838-i helyzetet vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az apadó vízzel a sülylyedő jég még inkább erősbödött, „a kemény hidegben egész jéggátakká vált, melyek csak úgy takarodhattak volna el kár nélkül, ha a felső vidéken hideg levén, alább lágy idő állt volna be." Azonban az ellenkező történt. Az enyhe időjárás folytán felül már február 20-a körül nagy hóolvadás következett be -Pesten csak febmár 24-én állt be a melegebb légáramlatEz lehetett a Viktória gát másik neve?
