Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
A bányászok átkutatták az épületet, keresték a letartóztatott egyetemistákat, de egyet sem találtak. Miután rájöttek tévedésükre, megpróbálták menteni, amit lehet. Megtalálták az egyenruhában lévő Vörös Balogh István rendőr alezredest és Németh János rendőrhadnagyot. Bányász vattaruhába öltöztették őket, azonban utcán egy ismeretlen - aki látta őket átöltözni - szétkürtölte, hogy ők átöltözött ávósok. A tömeg ellenük fordult és rájuk támadt. A bányászok azonban sikeresen megvédték a tiszteket, és egy gépkocsival elvitték őket. Közben a rendőrség kapujában tartózkodó Antal Gyula rendőr törzsőrmestert is sikerült kimenteni a tömeg kezéből, és az autóra feljuttatni. Az autóra azonban felkapaszkodtak olyanok is, akik követelték, hogy adják át a tömegnek Vörös Baloghékat. A bányászok végül azzal hárították el a követelést, hogy a megyei börtönbe kell vinni őket, és majd később ítélkeznek felettük. így is történt, Vörös Baloghot és Némethet átadták a börtönparancsnoknak, akit egy bányász arra kért, hogy addig tartsa ott őket, amíg le nem csillapodik a hangulat, majd engedje el őket. A börtönparancsnok azonban Vörös Baloghékat - mint foglyokat - cellába záratta, és este sem engedte szabadon. Antal Gyulát súlyos sérülései miatt először a kórházba vitték bekötözni, majd utána a megyei börtönbe, ahol külön cellába helyezték el. 18 Kísérletük a rendőrtisztek életének a megmentésére mégsem járt teljes sikerrel. Másnap a tömeg követelésére a tiszteket a megyei munkástanács a börtönből a megyei tanácsházára kísértette át. A tömeg statáriális bírósági tárgyalást követelt, majd azt, hogy ők maguk ítélkezhessenek felettük. Az egyre türelmetlenebb sokaság végül a nemzetőrök kapuőrségét félrelökve behatolt az épületbe és a tisztek ellen fordult. Vörös Balogh Istvánt és Németh Jánost sikerült kiszabadítani a kezük közül és kimenekíteni. Némethre bányászruhát adtak, hogy ne ismerjék fel. 19 Antal Gyulán azonban nem tudtak segíteni. A rendőrt kituszkolták az erkélyre, majd ledobták az utca kövezetére. Ott megrohanták és agyonütötték, majd a szovjet emlékműhöz vonszolták, és az előző napi áldozatok helyére felakasztották. Ezzel Miskolcon lezárult a forradalom véres szakasza. A kommunista pártállam helyi képviselői kezéből kicsúszott a hatalom, s a forradalom szervezetei vették át az irányítást. Október 26-án és az azt követő napokban sorra alakultak meg a területi és üzemi munkástanácsok. A Borsodi Szénbányászati Trösztben október 26-án délelőtt felsőbb utasítás alapján Kotán István párttitkár és Kamel szakszervezeti titkár gyűlésre hívta a hivatalházi dolgozókat. A mintegy 170 dolgozó nyilvános jelölés, illetve szavazás útján 11 tagú hivatali munkástanácsot választott. A tagok közül heten tagjai volt az MDP-nek, megválasztották a párttitkárt is. (Később újjáválasztották a testületet, akkor már 8 párttag - köztük 3 Tudott, hogy az emlékműre felakasztottak zsebébe többen is belenyúltak. Valószínűleg ekkor vehettek ki a pecsétnyomót is, s véletlenül, vagy nemtörődömségből Freimann Lajos zsebébe tették vissza. 18 Fővárosi Bíróság ítélete. Gys.XI. 1057/1957. sz. Balázs Géza és társai ügyében. 19 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb. 1232/1957. sz. ítélet Babits László és tsai ügyében.
