Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

laktanyaparancsnok neki is ugyanazt válaszolta, mint Felczánéknak. Az akció tehát elmaradt, másnap pedig a megyei kiegészítő parancsnokság telefonjait kikapcsolták, és a parancsnokot leváltotta a Forradalmi Munkás- és Katona Tanács.

46 Délelőtt Dorogon nagygyűlést tartott a forradalmi tanács, amelynek főként összetételét érték heves bírálatok. Ezért október 29-ére tűzték ki az új nemzeti bizottság megválasztásának időpontját, és a községi hangos híradón keresztül küldöttek választására szólították fel a helyi üzemeket és intézményeket. A nagygyűlésen küldöttséget is létrehoztak, hogy intézkedjenek az elfogott fiatalok szabadon engedése érdekében. A delegáció délután bebocsátást nyert az esztergomi hadosztályparancsnokságra, ahol Mecséri János ezredessel tárgyaltak. Mecséri engedékenysége jeleként szabadlábra helyezte a hajnalban elfogott fiatalokat, a hadsereg átállását követelő felszólamlásra viszont azzal válaszolt, hogy arra még nem értek meg a feltételek.

47 Csolnokon eközben patthelyzet alakult ki. Az őrség már a tábor területén sem tudta fenntartani rendet, a belső körletekben elbarikádozták magukat a rabok, s a bányában változatlanul lent tartózkodó társaikhoz csatlakozva ugyancsak éhségsztrájkba kezdtek. A táborral szembeni domboldalról pedig már KMKA-s katonák, szabadult oroszlányi elítéltek és más felkelők vették többször tűz alá az őrséget. Kitöréstől tartva a tüzérezred alegysége erősítést kért Mecséri alezredestől. A 33. harckocsiezredtől előbb kettő, majd további három harckocsi, az esztergomi tüzérezredtől pedig 50-60 katona érkezett, akik rögtön tűzharcba is keveredtek a tábort körülvevő felkelőkkel. Időközben egy bányászokból álló civil küldöttség is járt a táborban a rabok szabadon bocsátását követelve, ám őket elzavarták. A táborparancsnokság kétségbe esetten ostromolta az Igazságügyi Minisztériumot a helyzet mielőbbi megoldása érdekében. Éjjel a tábort több alkalommal ismételten tűz alá vették a felkelők.

48 Október 28-án a megye szinte minden nagyobb településén átvették a hatalmat az új, forradalmi szervezetek. Tatabányán délelőtt az üzemek (ideiglenes) munkástanácsainak küldöttei a Népházban tartott tanácskozásukon 16 pontos követelés-csomagot fogalmaztak meg, amelyet a kormányhoz eljuttattak, és annak elfogadásától, illetve végrehajtásától tették függővé a munka felvételét. A gyűlés végén megválasztották a városi munkás- és katonatanácsot.

49 HL 1956-os Gyűjtemény, 6/a. es., a Komárom Megyei Kiegészítő Parancsnokság jelentése, dátum nélkül., 975-981. o. Szarka István őrnagy, megyei kiegészítő parancsnok szerint Mecséri eredetileg 25 harckocsit ígért. Szarka feladata, a páncélosok támogatásával, a forradalmi tanács és az „ellenforradalmi góc" felszámolása lett volna. Lásd: Uo. 47 Fakász, 2000a, 36-39. o. 48 Horváth, 1998, 83. o. és Fakász, 2000a, 71-72. o. 49 Gyuszi, 1994. 36-39.0.