Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
Dorogon viszont a járási pártbizottságon - fegyverekkel is rendelkező párt- és szakszervezeti funkcionáriusok községi munkástanácsot hoztak létre, ami óriási felzúdulást váltott ki. Tömegtüntetés kerekedett, s rövidesen felrobbantották a kultúrház előtt magasodó szovjet emlékművet. A 3 ezer főnyi tüntető ezután a rendőrséghez, majd a járási pártbizottsághoz vonult. A bent rekedt pártvezetők kimentésére Esztergomból, a hadosztálytól küldtek egy teherautónyi katonát. A kiérkező százados azt javasolta a tüntetőknek, hogy ő maga bírja távozásra a pártbizottságon tartózkodókat, s szabad felhasználásra átadja az épületet. A funkcionáriusok a szorult helyzetben elfogadták a menekülési lehetőséget, s a katonák rövidesen megkezdték a pártbizottságon és a szabadságharcos szövetség irodáiban felhalmozott fegyverek teherautóra rakodását. A tömeg személyi motozás után engedte csak autóra szállni a járási pártvezetőket, akiket aztán a hadosztályparancsnokságon helyeztek el. Az este folyamán a szénbányászati trösztnél megszervezték az üzemőrséget. A járási pártbizottság épületében a következő napokban szükségkórházat rendeztek be. 50 Csolnokon végre megegyezés született az éhségsztrájkólókkal: az IM ígéretet tett arra, hogy a táborba mihamarább kiszáll egy ügyészségi csoport, amely megkezdi a szabadítást. A bányát a sztráj kólóktól a főaknász vezette bizottság tökéletesen karbantartott állapotban vette át. A KÖMI-táborba visszatérő 203 rabbányászt vigyázban álló társaik nemzeti lobogóval fogadták, majd Kulinyi Ferenc elszavalta a Szózatot. 51 Az élet újjászervezése Október utolsó napjaiban megyeszerte alakultak az ideiglenes munkástanácsok, és számos helyen újjáválasztották a korábban csak sebtében összeállított községi, városi forradalmi bizottságokat, nemzeti tanácsokat. A Nagy Imre-kormány lépéseit azonban még a 28-i fordulat ellenére is kevesellték. Emiatt Tatabányán a bányáknál a szivattyúkezelőkön és fenntartókon kívül senki nem vette fel 26-a óta a munkát. 28-án Gál István tatabányai trösztigazgató a minimális energiaellátáshoz szükséges széntermelés biztosítása érdekében munkára szólító felhívást fogalmazott. Azt K-vonalon eljuttatta Czottner Sándor szénbányászati miniszterhez, aki intézkedett a Gál által fogalmazott röpcédulák kinyomtatásáról és repülőgépről való leszórásáról. A röplap-akció miatt őrizetbe vették Gált, és csak Sólymos Mihály közbenjárására engedték el. Ám mivel másnap ismét szórták a város felett a munkára - és a sztrájk megtörésére - szólító, „Tatabányai Szénbányászati Tröszt Igazgatósága" aláírású röplapokat, Gált ismét letartóztatták. Sólymos újfent kiszabadította a trösztigazgatót, aki végül november l-jén el is hagyta 50 Fakász, 2000a, 40-44. o. 51 Horváth, 1998, 83. o. és Fakász, 2000a, 72-73. o.
