Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
és Somogy községek területén, valamint a Mecsek középső részein, Komló község környékén. E területeken a 19. század elejétől több kőszénásó társaság alakult, melyek kőszéntermelésre területeket béreltek a tulajdonos uradalmaktól. Az ipar fejletlensége miatt a szénkereslet még nem volt jelentős, a szénszállítás is költséges volt, az első széntermelő vállalkozások a 19. század első felében csődöt mondtak. A nagyobb arányú kőszéntermelés 1852-től indult meg, amikor az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT) dunai hajói működtetéséhez szükséges szén termelése céljából kezdte felvásárolni a terület kisebb-nagyobb kőszéntermelő vállalkozásait. A DGT Pécs mellett nyitotta meg első aknáját, jelentős tőkeberuházással modern technológiát vezetett be, mellyel mélymüvelést honosított meg Pécsbányán, majd a bérbevett Szabolcsbányán, Vasason, Somogybányán. A kitermelt szén értékesítése céljából a DGT Pécs (Üszögpuszta) és Mohács között 1857-ben vasútvonal megnyitásához járult hozzá, majd a felvásárolt bányaterületeken sorra létesítette aknáit, a 19. század hatvanas-hetvenes éveire már monopóliumot szerzett a pécsvidéki szénkitermelésben. A mecseki szénvagyon „S" alakban fejlődött ki: a délmecseki részmedencétől, a Pécs-Vasas között húzódó kőszéntelepektől húzódik a közép-mecseki, Béta akna-komlói területeken keresztül az északmecseki, Magyaregregy-Nagymányok közötti kőszénkészletekig. A váraljai, szászvári, nagymányoki kőszenet különböző bányatársaságok termelték. Magyaregregy, Kárász, Vékény községek határában is folyt kőszéntermelés. Az észak-mecseki nagymányok-szászvári bányák 1925-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt tulajdonába kerültek. A komlói bányavidéket a jelentős tőkével rendelkező Engel Adolf cége vásárolta meg 1880-ban, majd a Dunántúli Kőszénbánya Rt. keretében kiterjesztette a termelést a környező községek területére, végül a jelentős kőszénvagyonnal rendelkező komlói bányaüzem területét a magyar államkincstár vásárolta meg 1909-ben. 8 Az 1910-es évektől a DGT koncentrálta addig szétszórtan működő bányáit, egy kiváló szakmai tudású csehországi mérnök, Jaroslav Jicínsky terve és kivitelezése alapján új, modern aknákat építtetett. A pécsbányatelepi körzetben felépült a Széchenyi István-akna, szállítógépeit 1927-ben helyezték üzembe, a szabolcsi körzetben Szent István-akna, a vasasi körzetben pedig Thommen(később Petőfi-) akna. A DGT modern nagyüzemi széntermelést folytatott, átvészelte az 1930-as évek gazdasági válságát, az Anschluss után azonban a társaság mint osztrák tulajdonú vállalkozás a németországi Hermann Göring Művek tulajdonába került, majd a második világháború alatt a német haditermelést szolgálta. 9 1945 után a Magyar Kommunista Párt szorgalmazta a magyarországi bányák államosítását, az erről szóló tervezetet a Független Kisgazdapárt is kénytelen volt elfogadni 1946-ban. A Dunagőzhajózási Társaság tulajdonában "Borai, 1970, 11-26. o. 9 Borai, 1970, 28. o.; Babies, 1970, 30. o.
