Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

városokat, eljutott Bars, Zólyom és Hont vármegyék területére. Zólyom várát, valamint Besztercebánya, Körmöcbánya és Selmecbánya bányavárosokat a saját őrcsapataival erősítette meg." — Thökölynek ezt a bányavárosok ellen irányúié) első támadását a császáriak kiváló hadvezérének, Wurmnak a hadereje verte vissza. Ahogyan a történetíró Wagner írja:

60 „Hogy a gazdaságnak ezt az ütőerét kiragadja Thököly kezéből, Wurm egy közepes nagyságéi hadsereget gyűjtött öszsze és a völgyeknek a kijáratánál támadta meg a lázadókat. Mindkét részről igen nagy elszántsággal harcoltak és az ütközet sok órán keresztül bizonytalan kimenetelű volt, míg végül azok az új segédcsapatok, amelyek a németek oldalára érkeztek, biztossá tették a győzelmet. Thököly folytonos futással menekült el Besztercebánya falai alól." — Nem csinál ütkot a magyarok veszedelméből Parschiüus sem, a győzelmet azonban kisebbíti. A következőket írja: „Több dolgot is meg akart kísérelni Thököly, ha a Bars megyei NeüHeü falu mellett szétszórtan állomásozó haderőit Wurm tábornok, valamint Dünewald és Pálffy Károly szét nem verte volna." Es hozzáteszi a sekneciek veszedelméhez: „Miután ilyen balszerencsésen alakultak a dolgai, Thököly Bohaimmel együtt maga mellé vette Balassa Imrét, valamint a következő Selmecbányái polgárokat: Reuter Mihály, Schneider Tóbiás és Zwittinger János szenátorokat, továbbá Kayser Mátyás, Wenger Ferdinánd és Schader János urburáriusokat; ezután kivonván őrcsapatait a bányavárosokból, lassú 6(1 Ugyanott, az 558. lapon.