Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

len és Rákóczy példáját követve a bányáikkal együtt a maga uralma alá hajtja a bányavárosokat. Bizonyos, hogy ha hívták volna ide, akkor akgha akarta volna Thököly kirabolni Selmecet — legalábbis így gondolhatnánk; s hogy ezt mégis megcselekedte, azt maga Wagner álktja ugyanott: „Selmecbánya és Körmöcbánya, ez a két túlságosan is védtelen város önként kínálta magát a kirablásra. Az itteni győzelem hatalmas mértékben megnövelte a pártütők erejét és lelkesedését. Rendkívül gazdag zsákmányra tettek szert: csak vert pénzben száznyolcvanezer aranyat zsákmányoltak, amelyet a lázadásnak mintegy velejéül és éltető véréül használtak fel." — Csodálatra méltó dolog, hogy az író egyáltalán nem tett emktést könyvében sem a selmecieknek az alattomban való elpártolásáról, sem pedig arról a prédáról, amelyet a városokból hordtak el, jóllehet abban az időszakban ő maga is Selmecen élt. Pusztán csak a történtekről emlékezik meg:

58 „Az 1678. esztendőben a Thököly Imrének és Christopher Bohaim-nek, a francia csapatok parancsnokának a hadereje által bekerített Sekmecbánya elesett." Máshol pedig

39 a következőket írja: „Thököly Bohaim-mcl együtt kitartott a szándékában és mintegy rohanó áradatként átkelve a Patics folyón, keresztül-kasul járva Sáros, Szepes, Liptó, Árva, Turóc, Trencsény és Nyitra vármegyéket, miután tűzzel felégette Németpróna és Privigye mezőA I Iistoria cornitatuurn Hungáriáé című kéziratos munkájában, a 238. lapon. A Tabella i Iungariae című munkájában, a 195. lapon.