Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ség. Mindez az 1644. esztendőben történt és a selmecieknek annál is nagyobb kárvallására, mennél nagyobb nyereségekre akartak szert tenni a bányákból Rákóczy hívei: mindenek felett azt cselekedték ugyanis, hogy nekik kedvezvén a szerencse, kártékony adót vetettek ki saját bányaügyeikre. XIX. § És mindeddig bizony még szelídebb dolgok is történtek Selmecbányával, ha ezeket a korábbi eseményeket a Thököly-féle felkelés jogtalanságaival vetjük össze. Nem tudom, hogy ez a sors vajon a saját hibájukból jutott-e osztályrészül a többi bányavárosnak is, de legelsősorban Selmecbányának? Ebben egyébként egyáltalán nem kételkedik Wagner, amikor azt álktja,

37 hogy „az aranytermő völgy lakosai — valamennyi bányász közül, akik csak Magyarországon élnek, a legokosabbak és a legkeményebbek — magukhoz hívják a sikerei következtében hírnévre szert tett Thökölyt. Könnyű győzelmet és nagy kincseket mutatnak fel neki és megígérik, hogy mindent megtesznek majd érte." Ha ez valóban így történt, akkor a bányászok bizony rossz tanácsra hallgattak saját sorsukkal kapcsolatban. Azt hihetném ugyanis, hogy Thökölynek semmi szüksége sem volt a meghívásra, hiszen mindenki közül ő volt az, aki messze a legjobban vágyott a lázadás kiterjesztésére és megszilárdítására, s nagyon is jól tudta, hogy mennyire megerősíti az ügyét, ha Bocskai, Beth57 A VIII. könyvben, az 557. lapon.