Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

közdolgai. Közreadjuk itt a vallomástételnek egy töredékét: „Sebechleb mezőváros bírája és esküdtjei, valamint a dobronivai, a németbubaczéki, a szentantak, a princzfalvai, a pergi, stb. polgárok és némelyek közülük azt vallották, hogy Selmecbányán megégtek és a tűz mohósága által elemészttettek nemcsak ezen város polgárainak a saját kiváltságlevelei, hanem némely nemesek kiváltságlevelei is, amelyeket ugyanott, a prédikáló barátok kolostorában tartottak a biztonságosabb megőrzés okáért. Stb. Treütler Bálint korponai esküdt polgár ugyanilyen módon vallotta, hogy tudja, hogy a/.ok a zavargások és háborúságok, amelyek a mondott néhai Albert király úr halála után támadtak ebben az országban, többé-kevésbé harminckét esztendőn keresztül tartottak és a várost nyomorúságba döntötték." — De már késő volt a régi sérelmeket orvosolni akkor, amikor mindenkinek az együttes és külön-külön való vétke miatt Magyarország immár nem lassan haladt, hanem mintegy fejjel előrebukva zuhant a végpusztulásba. XIV. § Csodálattá méltó dolog, hogy a fémek bányászatának a gondját és az ebben való iparkodást még annyi viszontagság közepette sem hanyagolták el a minden oldalról szorongatott polgárok, sem pedig azok, akik a bányák költségeit — kiki sajátja gyanánt — szerződés szerint viselték. Úgy gondolom tudnülkk, hogy a bányák felügyelői — akik ekkor amennyire nagytekintélyű férfiak voltak, éppen úgy tökéle-