Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

tesen kötődtek is a bányaügyekhez — vigyáztak köteles munkával arra, hogy ilyesmi ne történjék. Ezek pedig a XV. század végén és a XVI. század kezdetén, vagyis az 1498. esztendőtől az 1503. esztendőig Schneider Péter és Teuzler Mátyás voltak; utánuk, talán csak egyetlen éven keresztül, Piesch Seifrid vagy Severin következett, s végül az 1504. esztendőben és az azután következőkben Thurzó János,

41 ez a király előtt kegyben álló és mind személyi javait, mind pedig az általa viselt köztisztségeket tekintve hatalmas — hatalmasabb, mint gondolnánk! — férfiú. Ezeknek az embereknek tehát részint a tanácsai, részint pedig az előrelátása következtében még akkor is igen nagy iparkodással láttak neki a munkának a mieink, amikor a szomszédjaik egyre nagyobb gyűlölettel viseltettek irántuk. így tehát Ulászló király uralkodásának a még hátra lévő idejében eléggé boldogan éltek a selmeciek. A Thurzók ugyanis megerősödtek a király előtti kegyelemben, legfőképpen Elek és György, valamint az a János, akit az előbb dicsértünk; s miután társaságot alapítottak a Fuggerekkel, ezekkel az igen nagy vagyonú kereskedőkkel, s később grófi ranggal adományoztattak meg, együttesen és külön-külön is részint előrelátó módon gondoskodtak a bányászat ügyéről, részint pedig bőkezűen támogatták az ahhoz kapcsolódó dolgokat. Azután is igyekeztek így cselekedni, hogy az 1516. esztendőben UlászErről a Thurzó Jánosról már szóltunk jelen munkánkban, Árva vármegye történetében az ugyanilyen nevű várral kapcsolatban, a XXI. §-ban: ezt lásd lentebb, ugyanebben a IV. kötetben.