Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

tott módszerét: elsősorban Selmec városában, amely híres az igazságosságáról, királya iránti hűségéről, állhatatosságáról, kincseiről, tekintélyéről, dicsőségéréil és méltóságáról." — Ugy szokta ugyanis hozni a sors, hogy nem szűnnek meg ártani addig azoknak, akiket egyszer elkezdtek javaikból kiforgatni, amíg teljesen a végső szükségre nem juttatják őket. XIII. § Azt kell tehát hinnünk, hogy addig kegyetlenkedtek azok a viharok, amelyeket a szomszédok sokszoros rosszindulata zúdított a selmeciekre, míg végül semmilyük sem maradt a meggyötört polgároknak, amit irigyelni lehetett volna tőlük, a föld mélységeiben rejtőző fémeken kívül. De még akkor — tőként Korvin Mátyás királynak az élők sorából való eltávozása után — sem vesztek ki az ártó szándékú és kárt okozó emberek, akik őseiknek a rendelkezéseiből tanulták meg, hogy ilyesmit cselekedjenek; úgy látszott, hogy annál veszettebbül acsarkodnak, mennél inkább vélték azt, hogy Lengyel Ulászló király nemtörődömsége kedvező a számukra. Meggyötörte ez a szabadosság a legmagasabb és a legalacsonyabb rendűeket egyaránt és bosszúállásra serkentette őket: arra tudniilkk, hogy nem szűntek meg könyörgéseikkel ostromolni a királyt, hogy vagy ő maga állja az útját az acsarkodásnak, vagy nekik engedje meg, hogy ha törvények útján nem lehet, akkor valamiféle magánháború segítségével kíséreljék meg legyőzni ellenségeiket. Ulászló király végül az 1501. esztendeiben hatalmazta fel erre a polgárokat: de én