Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
Jeles ítéletet hoztak tehát! — Beatrix királyné eközben azokat a falvakat, amelyeknek a birtokában már korábban is háborgatták a sclmecieket a saskői urak, egy bizonyos Damjánnak adományozta saját jogán, aki — úgy hiszem — Upory Lászlónak volt az utódja. Es ekkor szállt el teljesen a városi uradalom visszaszerzésének a reménysége: örökös jogú jószágaiból a város már semmit sem birtokolt a rétekben és gabonatermő szántóföldekben gazdag Kis-Iblye pusztán kívül, amelyet aztán ötven esztendővel később szintén elveszített. En csak azon csodálkozom, hogy amidőn az 1478. esztendőben maga Mátyás és az ő Beatrixe Selmecre és a többi bányavárosba érkezett, akkor nem vetett véget a polgárok eme bajainak. A királynak és a királynénak a sclmeciekhez való jöveteléről Baksai Ábrahám ír: 4 " „Eltávozott Mátyás Ausztriából és miután visszahívta Magvarországra a hadsereget, udvari embereinek igen nagy csapatával és a királynéval, az ő Bcatricéjével együtt lelkének felüdítése végett felkereste a városokat és a kiválóbb helyeket, s feleségének megmutatta azokat. A bányavárosokat is meglátogatták, ahol megcsodálták az arany és ezüst bányákból való kihozatalának, valamint ziizásának, szétválasztásának és felolvasztásának az általuk azelőtt még soha nem lá• v; Beatrix királyné tudniillik a bányavárosok birtokosaként viselkedett gondolom, hogy házassága jogcímén. 10 A Chronologia regum Hungáriáé című munkájának a 927. lapján. Vegyük ehhez Bonfinit is: IV. dekád, V. könyv, 600. lap, 27 - de Selmecbánya említése nélkül.