Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
teit a következő évtized elejére helyezni. Említést tesznek ugyanis ezek az évkönyvek arról, hogy miután felosztották maguk között a két Magyarországot, hat esztendőn keresztül nyugalomban voltak a dolgok új urai, s csak azután özönlöttek ki részint a csehek és a morvák, részint pedig a stájerek és a karinthiaiak kifosztására. De bizony még ez az álláspont sem húz ki bennünket a csávából: hiszen a magyarok inkább a máshonnét rabolt aranyból és ezüstből, valamint egyéb fémekből akartak meggazdagodni, mintsem vagy segíteni, vagy éppen fáradsággal végezni egy bizonytalan hasznú és szokatlan munkát. Csak az marad tehát, hogy Selmec kezdeteit későbbi és boldogabb időkre tegyük és ezt az időpontot akkorra határoztuk meg, amikorra azt az oklevelek vagy a kipróbált hitelű történetírók más munkái bizonyítják a számunkra. Azok a nehézségek, amelyeket kifejtettünk, Körmöcbánya eredetét is terheük, amennyiben azt ama selmeci feljegyzésekkel együtt a 770. esztendőre teszszük: jóllehet a magyarok, miután feldúlták a longobárd őrgrófságot, csaknem tíz esztendőn keresztül nyugalomban voltak, amint azt az okiratokban olvastuk; ezek az okiratok azonban azt a nyugalmat nem a békességre való törekvésnek, vagy a terület művelés alá vételének tulajdonítják, hanem inkább annak, hogy ekkor gyűjtötték össze erőiket, amelyekkel később a szomszédaikat fenyegették. — Végül Besztercebánya korának helyes meghatározásával kapcsolatban nincsen most semmi gondunk: ezt megjelöltük a vá-