Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ros történetében," itt legyen elegendő csupán mentegetni a Selmecbányái emléket; úgy kell gondolnunk ugyanis, hogy az nem a város keletkezésére, hanem talán csak ama fejlődésének megindulására vonatkozik, amelyben I. Lajos uralkodásának a kezdetén, vagyis I. Károly király halálozási éve, azaz 1342 után volt része a városnak. Bármit is mondanak a bányászatnak a magyaroknál való kezdeteiről, ennek bizony a történelemben régebbi említését nem találom, csak olyat, amelyik Szent István korára utal. A következőket olvasom ugyanis Balbinusnál

12 Bratisláv történetében a Morvaországban legyőzött lengyelekről: „Amikor a harmadik csatában győzött [Bratisláv], élvén szerencséjével, az összes lengyelt kiűzte Morvaországból, s ezért Udalnktól megkapta Morvaországot és Morvaország fejedelmeként tisztelték. Es amidőn háborút viselt a császár ellen, azon alkalmat kihasználva a lengyelek ismét elözönlötték Morvaországot, de ezeket csatában újra csak legyőzte Bratisláv és az elfogottakat — ezeknek a száma volt a legnagyobb: azt mondják ugyanis, hogy több ezer lengyel esett fogságba — vagy atyjához küldte Csehországba, vagy pedig a fémek kibányászása végett eladta Magyarországra." — íme, a magyarországi bányászoknak egy jeles említése 1026 után! Mind a háborút és a győzelmet, mind pedig a magyaroknak eladott lengyeleket 11 Munkánk II. kötetében, a 411. és következő lapokon. 12 Epitome rerum Bohemicarum, III. könyv, I. fejezet, 163. lap.