Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

tem Hodrust, a három helyiséggel felosztott császári olvasztóműhelyt, ahol a különféle ércek voltak megfelelően szétválogatva a saját helyeiken aszerint, hogy mennyire voltak gazdagok ezüstben, azaz, hogy egy-egy mázsa 8, 10, 12, 16, vagy több unciát tartalmazott. Itt sok dolgot megtanultam, ami az ezüstérc olvasztását illeti, s meg is ajándékoztak néhány darabbal, mégpedig eléggé gazdagokkal, olyannyira, hogy egy mázsa ércből hetven félunciányi tiszta ezüstöt lehetett kinyerni." Stb. LI.§ De térjünk most rá a selmeci bányák közül a legfontosabbra. Ez pedig az, amelyeket Windschachtnak és Oberpiberstollennek neveznek: rendkívül híresek e nevek a külföldiek előtt is és ezek azok a vágatok, amelyeket vagy a munkálatok nagysága, vagy a felérek gazdagsága miatt az egész európai világban érdemük szerint hosszú idők óta a legkiválóbbak között tartottak számon. Az biztos, hogy itthon nem egy feljegyzésből hallottuk, hogy a bányák fejedelmeként magasztalták ezt, s most is úgy üdvözkk, mint a többi bánya termékeny szülőanyját, mint a haza nehéz időszakainak a helyreálktóját, mint a most ismét boldog Magyarország oszlopát és a pannóniai gazdagság kimeríthetetlen kincsestárát. S hogy ez a dicséret nem túlzottabb annál, mint ami valójában megiketi, azt maga a dolog, de a most elmúlt XWII. század régi bányászati jelentései is eléggé bizonyít-