Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ják. A Windschacht (Puteus Spirituális) név magából a dologból, azaz, hogy a levegő szabadabban áramlik be a vágatok mélyére, ragadt rá a bányára. De hogy a Piber-féle bánya elnevezése honnét származik, erről valamennyire különböznek a vélemények. Közönségesen a hódtól, amelyet a németek Bibernek neveznek, ettől a Magyarország folyóiban nem ismeretlen víziállattól eredeztetik ezt a nevet: mintha ez az élőlény, amelyet szokása ellenére egyik üregében fogtak meg, szolgáltatta volna szerencsét hozó nevével az előjelet ezen hely számára, ahol fémeket kerestek. Nincs azonban szükség arra, hogy az ezek között a víz után szomjazó hegyek között szokatlan állatot itt keressük és tőle vezessük le ezen mindenfelé leghíresebb érctermő hely elnevezésének az eredetét. Egy férfiúnak az iparkodása volt az, amely a kezdeteket is adta ennek a bányának, s kívánsága szerinti abban a névben is részeltette, amelyet mind a mai napig visel. A bányászati levéltár jegyzőkönyveiből kiderül ugyanis, hogy az 1497. esztendőben élt egy bizonyos Piber György, egyike azoknak a polgároknak, akik a fémek kibányászásában kiváló munkát fejtettek ki. Akkor már itt állottak az ő tulajdon zúzómalmai, amelyekkel ksztté őrölték a rendkívül kemény teléreket: ezért ha nem ezen művek első alapítójának, akkor nagyobbakká fejlesztőjének kell őt tartani és ahhoz a családhoz sorolni, amelyet iUet az oly nagy Németül ezeket Rerg-Berichtének mondják. Voltak ilyenek az 1652. és következő esztendőből, valamint az 1622. és későbbi esztendőből.