Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

van, az is alig elegendő a mindennapi felhasználásra: tudniillik a gabonaőrlő malmok meghajtására és a műhelyekben a kerekek forgatására." — Hogy vízhiány van itt, az bizonyos dolog és mindenki tudja, aki valaha is megfordult Selmecbányán: mi azonban még soha nem láttunk olyan pénzdarabot, amelyet egy itteni pénzverő műhelyben készítettek volna; hacsak nem azokban az időkben történt mindez, amelyek a körmöcbányai kamara alapítását messze megelőzték. De fölösleges dolog is erről vitázni. XLVI. § A középületek sorában a királyi kincstár után a városháza következik, amelyről azért nem szabad hallgatni, mert amiképpen a bányászok az előbbire figyelnek, éppen úgy a polgárok az utóbbira. Ez az épület az alsó gyűrű oldalába építve áll, szemben a Szent Katakn templommal, tőle majdnem pontosan kelet felé és a helvét hitvallást követő hívek knaházának a közvetlen szomszédságában. Ugy látom, hogy ezen épület alapításának az időpontját az 1448. esztendőre teszik a városi levéltárban őrzött iratok bizonysága szerint is, már amennyiben ezek helyesen vannak megírva. En nem is mondanék ellene ennek az általános hiedelemnek, legfeljebb annyiban, hogy ki kellene javítani az itt megállapított évszámot, mégpedig Korvin Mátyás király özvegyének, Beatrix 1-urálynénak a már említett kegyessége miatt. „Az 1498. esztendőben — mondják az oklevelek — Beatrix megparancsolja a Bécsben, augusztus 20-án kelt levelével kamarásá-