Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

sem a tervétől; a nagy veszedelmet, amely őket fenyegeti, ezekkel az orvosszerekkel kell elfordítani, vag}' ha lehetsé­ges, teljesen elhárítani; ha pedig valami nem úgy történnék, ahogyan kívánják, azt nem a tanácsadónak kell tulajdoníta­ni, hanem a dolgok kedvezőtlen állásának. Ezt hallván Rad­vánszky elmondta, hogy mi jutott az eszébe: „Állítsák mindannyian megegyező akarattal, hogy ők már korábban küldtek titokban követeket Rákóczihoz, a legfőbb hadve­zérhez egy levéllel, amelyben a várost az ő pártfogása alá ajánlották: és ezt színlelvén, a késedelem nélkül Zabretz­kyhez küldendő emberek kérdezzék meg tőle, hogy vajon azok a besztercebányai követek, akiket a minap küldtek Rá­kóczihoz, nincsenek-e ott a kíséretében? Vagy talán éppen ő maga lenne az, akit Rákóczi a város megvédése céljából kirendelt?" Azt remélte ugyanis, hogy ezek a mesterkedések vissza fogják tartani Zabretzkyt attól, hogy támadást meré­szeljen kezdeni a város ellen. Valamennyi és minden egyes jelenlévő tetszéssel fogadta ennek az igen okos férfiúnak a tervét és rögtön megírták Zabretzkynek az ilyen tartalmú levelet. Ő pedig amikor megkapta azt, először morgolódott magában, hogy le kell mondania a Besztercebányán remélt nagy zsákmányról, majd nyájasabban szólván a hírnökök­höz, teljes gondoskodást ígért a város védelmével kapcso­latban, mivel kénytelen volt meggyőződni arról, hogy az már átallott Rákóczi pártjára. - így mentette meg Rad­vánszky terve a várost és erre mi magunk is nagyon jól em­lékezünk; s azért vetettük mindezt papírra, hogy bizonysá­gul szolgáljon az utókor számára: ebben az időben többet

Next

/
Oldalképek
Tartalom