Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

kétségkívül elpusztult volna akkor ez a szerencsétlen város, ha nem mentette volna meg egy régi hűségű és becsületű férfiúnak, Radvánszky Jánosnak a bölcsessége. Abban az időben tudniillik ő volt a császár alispánja; és most ez a mindenkinél jobb indulatú ember a vármegye nemességével együtt be volt zárva a város falai közé. Zabretzky már kifosztotta Lipcse mezővárosát és várát, amikor azok, akiket a sors Besztercebányára vetett, komolyan tanácskozni kezdtek arról, hogyan kerülhetnék el, hogy a várossal együtt ők is elpusztuljanak, de úgy, hogy a császár iránti hűségük se szenvedjen sérelmet. A Bocskai-kor harcoknak az emlékezete azonban könnyen lebeszélte őket arról, hogy erővel verjék vissza az ellenséget. Ezért a legtöbben úgy vélekedtek, hogy engedni kell a kényszerűségnek — ámde azt senki nem módolta ki, hogyan cselekedjék ezt úgy, hogy összhangban legyen a császárnak fogadott hűséggel, és hogy az egész várost megoltalmazzák az ellenség fosztogatásától. Eközben sűrűn jelentgették a hírhozók, hogy az ellenség már igen közel van a városhoz. Ekkor Radvánszky, akire a város védelmének a gondját már korábban rábízta a főrangú és az alacsonyabb rendű sokaság egyaránt, kora éjszaka összehívatta a város vezetőit éppen úgy, mint a császári kamara és a vármegye tisztségviselőit, sőt a jezsuita rend rektorát is, és feltárta előttük tervének a lényegét, a maga mentségére komolyan előrebocsátván azt, hogy mit gondolnak majd a dologról, ha a terv másképpen ütne ki, mint ahogyan remélte. Ezután mindenki, aki csak jelen volt, bizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tartanak sem tőle,