Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

tehát mit visszakövetelni a lipcsei, a viglesi, de legelsősorban az árvái várból, ahová — igen jól emlékeznek rá az ilyen életkorú emberek — az 1684. esztendőben szállítottak innen nagy ágyúkat Caraffa parancsára. XIII. § Ezután nem kevésbé a győzedelmes fegyvereknek, mint amennyire a nagy Lipót császár szokatlan kegyelmességének köszönhetően napról-napra minden békésebbé vált: és ez az, ami nagyon kapóra jött dolgaik érdekében a besztercebányaiaknak. Tönkrement ugyanis mind a hetivásár, a besztercebányaiak különös haszonvétele, mind pedig és elsősorban a szerte a szomszédos mezővárosokban folytatott kereskedés, amelynek gyakorlása mindig is csaknem az egyetlen lehetőség volt a városi lakosság számára, hogy az életét fenntarthassa. Mindez, mintegy újjáéledve, rövidesen vidámabb arculatot kölcsönzött a városnak — hogy nem sokkal később ismét csak elkomoruljon ez az arculat. Amikor ugyanis végre befejeződött a hosszú és veszéllyel terhes török háború, kitört a spanyol-francia hadakozás: ebben az ellenség szövetségre lépett a lengyeleknél száműzetésben élő Rákóczi Ferenccel, aki gyorsan elfoglalta az egész Magyarországot. Besztercebánya 1703. szeptember 23-án kényszerült arra, hogy beengedje katonáit, akik egy bizonyos Zabretzky vezérsége alatt hódoltatták meg ezt a sokat szenvedett várost; de később mégis kiszolgáltatták a fel és alá vonuló katonaság kényének-kedvének. Ugy gondoljuk, hogy