Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Körmöcbánya város története
sem pedig munkájukat és fáradságukat ne kíméljék, hogy a bányászat ügyét napról-napra kiterjedtebbé és egyszersmind nyereségesebbé is tegyék. Ennélfogva, mivel tudatában vannak, hogy ez a kötelességük, a város tanácsával együtt buzgó szorgalmat fordítanak arra, hogy annak a maguk részéről eleget tegyenek és a köz javára hasznot hajtsanak. A városi jegyzőkönyvek pedig arról is említést tesznek, hogy ezt akkor is megcselekedték, amidőn a bányák nemcsak, hogy nem adták vissza a reájuk fordított költségeket, hanem nagy és alig elviselhető költségeket kellett elszenvedni miattuk. Es mindez arra is kell, hogy figyelmeztessen, hogy nincs helye ezek után ama lekicsinylésnek, amely szerint a körmöcbányaiak nem foglalkoznak olyan szorgalmatosan a munkával, mint amilyen illendő lenne. — Ámde térjünk rá most már a bányáikra. Három ilyen bánya van, s ezek ugyanennyi tárnából állnak. Az elsőnek magából a dologból következően a Gemeiner-Stadt-Handel nevet adták: mintha a „város közművei"-t mondanánk. Ebben nemcsak arany-, hanem ezüsttelérek is vonulnak, amelyeket zúzásnak és mosásnak kell alávetni, mielőtt még fémekké lehetne olvasztani. A második bánya a Boldogságos Szűz Mária mennybevételéről kapta a nevét: Mariae Himmelfahrts-Stollenxx^ 7 ' nevezik közönségesen; ez az előbbiben bányászott érchez han A tudomásunkra jutott, hogy ebben a bányában a plébánia is rendelkezik bizonyos részesedéssel, amelynek úgy viselik gondját a városi hivatalnokok és a bányásztársaságok tagjai, hogy bármiféle jövedelmet költségráfordítás nélkül kapjon meg az egyház pénztára — ezt a dolgot nem volt szabad elhallgatnunk.
