Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

sonló kiválóságú, de nem akkora mennyiségű ércet ad. Végül a harmadik bánya Keresztelő Szent Jánosról kapta a nevét: németül St. Johann Evangelisten-Stollennek hívják. Ez a tárna az elmúlt esztendőkben a gazdag jövedelem igen nagy reménységét nyújtotta. Ami ércet pedig ezekből a bányákból a felszínre hoznak a munkások, azt mind az érczúzókba kell vinni: az első tárnának két, a másodiknak egy ' és a harmadiknak is egy — ezt az utóbbit csak a minap építették fel — zúzóműve végzi a zúzást. Az összetört ércet azután három mosó-medencében kell alaposan átmosni. És jóllehet joggal mondják ezeket a bányákat a város bányáinak, azért jócskán vannak olyanok is, akiket bevesznek az ezeket művelők társaságába, mégpedig legelsősorban ezekben a mostani zűrzavaros időkben, amidőn a sürgősen elvégzendő munkák költségei mellett még a fizetendő adók kényszere is a polgárok vállaira nehezedik. — Eme közbányák után említést kell tennünk még azokról a bányákról is, amelyeket az egyes polgárok külön-külön, vagy többen együtt és egyesített költséggel művelnek. Ezek közül a legkiválóbbak közé kell számítani a Roth-féle aranybányát, amelyet a rothenfelsi Rothok nagyon híres családja művel okosan már esztendők hosszú sora óta. Ennek neve: Hülff-Gottes-Schacht, ami magyarul egy, az isteni segedelemről elnevezett aknát jelent. Mélysége ötven öl, s lovakkal hajtott gépezetek emelik ki belőle az aranyércet. Egyébiránt három tárna nyílik belőle, amelyek teléreit — úgy hallottuk — három zúzóműhely töri össze. Amidőn bőségesebbek voltak a jövedelmek, négy ilyesfajta műhelye is volt a bányának, hogy szünet nélkül folyjék az