Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

az utóbbi kettő azonban az elsőnek tartozik számadással. Alájuk van rendelve a szénszolgáltató — németül: KohlenMesser —, aki a szénnel kapcsolatos dolgokat felügyeli, vagyis pontosan kiméri a szenet minden egyes kohó és minden egyes munkás számára, nehogy tékozlóan sokat, vagy a szükségesnél kevesebbet használjanak fel belőle. Ezek közé a valóban hatalmas költségekkel járó és nagy munkálatok közé sorolhattuk volna egykor még a gálic főzését is. Hogy ez milyen módon történt, azt senki nem taníthatja meg nekünk jobban Tolliusnál.

41 A következőket írja ugyanis: „A délutáni órákat ama fehér gálic előkészítésének a megtekintésére fordítottam, amely az aranybányák közvetlen szomszédságában magasodó hegyen (ennek német neve: Berg) található. Ez az ásvány — vagyis inkább telér — sovány, és tégelyekben, azaz ólomból készített edényekben főzik tizennégy napon keresztül valamilyen lúggá, amely famedencékbe folyva magától megkeményedik. Ezután egy harmadik kemencébe teszik, ahol minden oldalról és még felülről is tűzzel veszik körül: itt folyékonnyá olvad, és mikor kifolyt a kemencéből, mielőtt még ismét kőkeménnyé dermedne, a tenyér nagyságával megegyező darabokra vágják fel. Az így előkészített anyagot kiégetett gálicnak nevezik: ennek külseje feliére, belső részei pedig szürkés színnel vannak megfestve. Ebből az ismét kisebb darabkákra zúzott és morzsolt kiégetett gálicból kősó hozzáadásával pá41 A többször idézett helyen, a 178. lapon. — Jelenleg a gálic főzése szünetel.